Nem tudtam kihagyni ezt a lecke-ziccert, bocsánat érte! :)
:) Szőlőmunka, hajnalban reggelizés, újságpapírba csomagolt szalonna és kenyér, hozzálopott hagymával..
Nem tudtam kihagyni ezt a lecke-ziccert, bocsánat érte! :)
Huhh, most nem tudom, hogy örüljek, vagy bánkódjak azon, hogy nem értem a poént. Na de a kép. Alapjában jó lenne, de nagyon szűkek vagyunk, és így a zsíros papír lesz a főnök, viszont annyira az nem érdekes. Az lenne izgalmas, ami a szalonna felületével történik, a zsír kicsapódása, folyása, cseppjei, szóval ahogy a késen ott a kenődés, kéne ez fent is. Nekem. Akkor lenne igazán olyan, hogy jajj, kérek egy harapást. (hegyi)
Köszi Zsolt.
Ezt a fotót az almásokkal és a ribizlisekkel és az ajtón kikukucskálóval egy napon fotóztam. Vettem egy mobilt, azt próbálgattam valójában, és ilyen agymenések jöttek. Ebben a szituban mit csinál, abban mit csinál. Ami kéznél volt. Csak aztán, mint ahogy a regényhősök, amikor megírja az ember, úgy keltek magukról életre. Kiforratlanul, játékosan, találomra. Nekem a poén az illusztrációban volt, és nem akartam a kép alá írni a verbalitás kifejezést, gondoltam, meghagyom. De valójában mindegy, egy poén, ha nem ül, felesleges magyarázni.
Köszi a többieknek is!