Tamás! Mertem remélni! (elvégre nem szamár) :))
Zoltán! Nem feltételeztem, hogy nem látod :) … és örülök, hogy azért így is tetszik!
Rafinált egy kép ez, mert hogy színeiben is, de maga a naplemente is alapvetően egy nyugalmi, relaxált élményt hoz elő az emberben, a varjú is ül a lámpán, vár... közben meg érzi az ember, hogy valami nem, nincs rendben, ez a nyugalom ez csak a felszín, hiszen a formák, a függőlegesek kifejezetten feszültséget keltenek és az egész egy olyan fura harmóniát mutat, hogy az ember nem tud benne maradéktalanul elmerülni. Jó lett, izgalmas, köszönet, és jóllehet ritkán mondom, de ez így oké, egy centit se változtatnék sehol semmit se! (hegyi)
Tamás! Mertem remélni! (elvégre nem szamár) :))
Zoltán! Nem feltételeztem, hogy nem látod :) … és örülök, hogy azért így is tetszik!
Zsuzsa, látom ám azt a vinyett-et :) Szép is, de valahogy elégnek érezném azt a gradienst, ha csak úgy felfelé nyíló parabola alakban van jelen, nem setétednek vissza a sarkok. De jó ez így is.
István, örülök:) Köszönöm!
Zoltán, azért nem vágtam meg, mert van a napkorong felett egy természetes vinyett, ami finom gömbhatást kelt. Nem akartam belevágni.
Köszönöm a véleményed!
Zsolt, nahát! Örülök, hogy beleláttál a kép lelkébe, vagymi.
Köszönöm.