Kösz Zsolt, megint lágyszívű voltál innen nézve. Értékelem, hogy tanítasz és örülök, hogy értem is. Ehhez biztos visszatérek, mert ez rendezgetés nélküli képként nekem csak félig volt hiteles köldök.
Finom, jó ritmus, jó ötlet, az egészben nekem van egy japán hangulat, olyan, mint egy Kuroszava film. Talán annyit tudnék hozzá tenni, hogy a képnél a végtelenséget és az egésznek a magányát azt én nem oldalirányban ábrázolnám. Tehát lehetünk nagyvonalúak és hagyhatunk valamennyit az oldal részből is, de nagyjából én egy olyan másfél ujjnyit vágnék a kép jobb oldalából, és ezt a másfél ujjnyit – sőt akár többet is – a kép fölső részéhez tenném hozzá, amennyire nyilvánvaló lehet és amennyit ez az egész helyzet engedne, hogy a tér megmaradjon, de nem oldalra akarok én elnézni, hanem inkább mögé akarok nézni, vagy mögötte elnézni és onnan vissza-visszanézegetni. Ez talán a tekintettel kapcsolatos érzet, tehát hogy hogyan jár a tekintet egy képen. Az egész nagyon meditatív. Azt mondom, hogy megvan a 3 csillag és én elfogadom ezt a köldök leckében is. És azáltal, hogy megvan a 3 csillag és vegyük úgy, hogy még a leckemegoldás is megvan, mégis visszaadom ismétlésre, azért, hogy ezzel még játssz, jó? Tehát, hogy ezt ne dobjuk ilyen könnyedén el. Szeretném, hogy ha ez a kis tányérka ezzel az egész folyadékkal, meg tükröződéssel még hagynád, hogy dolgozzon benned. Mert ez még nem a végállomás, oké? Tehát ez még nem a vége annak az útnak, amin járhatunk. Ez most olyan nagyon kopogósra sikerült, miközben meditatív, még egyszer mondom, árnyékokkal lehetne játszani, fényekkel lehetne játszani, a térrel lehetne játszani. Gyönyörűen olvad a pereme a háttérrel és gyönyörűen oldódik egymásba a két forma, tehát adja magát, hogy ezzel még foglalkozz. (hegyi)
értékelés:
Kösz Zsolt, megint lágyszívű voltál innen nézve. Értékelem, hogy tanítasz és örülök, hogy értem is. Ehhez biztos visszatérek, mert ez rendezgetés nélküli képként nekem csak félig volt hiteles köldök.
Köszönömek!
Dávid, ezt részletezheted, ha van kedved.
István, ez teljesen bambulós akart lenni, a filmet nem láttam még, de a címe önmagában érdekes és a tágra nyitott, de keveset látó szem itt most a bambulásra utal. A technika tiszta, csak egy f2-es obi kellett hozzá.
Nekem a címmel és a képpel is azt mutatod meg, ahogy ül az ember egy csésze (mondjuk) tea előtt, és belebambul, bevonzza a tekintetét, és a tükörképre fókuszál. Ténylegesen érzem a bambulást :) Nem tudom persze, hogy ezt utómunkával érted-e el, vagy ilyen érdekesen sikerült elkapnod... (Azt sem tudom, hogy szándékod-e felidézni a Tágra zárt szemeket, vagy csak véletlen a cím fenn és a szemforma a csészében? Így nem áll össze nekem mindenesetre, viszont a bambulásban igen :)) - talán mert abban otthonosan mozgok...? :)))
Helo!
Fazekas Istvántól van egy kedves képem.. azt juttatta eszembe. Szép népi motivum.. de lehet benéztem.
A komposztja ehető de valahogy nem szila szilárd.. lehet nem vagyok érthető. :)
Köldök témában nekem úgy dobná ha kicsit magyarosítanál.. Viszont kedvet és ötletet hoztál így nem megyek bele jobban ;)
tetszőőss!
d
Teszek én a köldökségre, ha ismered a japán filmeket, ez a kép akkor erős, ha azok végtelenségével, tempójával és magányával hasonlatossá teszed.