Egy nagyon izgalmas képet kapunk, tetszik ez a forma, olyan, mint egy modern kori tapétaminta. Nem tudom ki mennyire találkozott azzal a hengerezési technikával, amivel régen anyáink, nagyanyáink korában díszítették a falakat. Ezek gumihengerek voltak, és az alap színre lefestett falra utána ezzel vagy harmonizáló, vagy éppen ellenpontot képező szín, mintavilággal ezt a hengert megfestve vitték föl ezeket a díszítő ornamentikákat. Aztán ebből fejlődött ki a tapéta rendszere. Aki lakott már tapétás lakásban, az pontosan tudja, hogy mi a különbség a tapéta és a festett fal között. Nekem mindig az az ingerenciám volt, hogy ezt le kell onnan szedni, valahogy számomra mindig idegen maradt a tapétázás. Ez az élmény jön nekem itt elő, aztán eszembe jut az is, amikor apámmal építkeztünk, és kész lett a terasz. Ott nem kutya vagy macska mászott bele a betonba, hanem valami pocegér, mert ilyen furcsa kis lábnyomok voltak. Egyszer nekem is sikerült belegyalogolni papuccsal, aztán azt, az idő végezetéig, mint egy lenyomatot, őrizte a beton. Ami számomra kérdéses, hogy nem tudom, hogy ez belső vagy külső tér. Ha jól látom, itt valamilyen speciális munkavédelmi bakancs van Ágnesen, de az orrán mintha havat vélnék felfedezni, ebből sejtem, hogy ez egy külső tér lehet. Ha van mód, akkor ezt érdemes lenne megjegyezni, hogy hol volt ez a padló, ugyanis, ha közben nem burkolják le valamivel, akkor jó lenne ezt fölkeresni jó időben, amikor nem áll fönn a veszély, hogy Ágnes megfázik, és esetleg a cipő helyett valami saját lenyomatot is képezni. A saját lábát megmutatva, esetleg ha netán vizes talppal a saját jelét is ebbe belerakná, akkor nem csak a megfigyelői pozíció lenne jelen, hanem valamilyen kapcsolódás is létrejönne az alkotó és a tereptárgy között. Izgalmas a kép, nem tudom, hogy meglesz-e az a cica még, de esetleg ha a családba bekerül, akkor el lehet őt ide csalni, és akár az ő tappancsait is párhuzamba lehetne ezzel állítani. Maga a megfigyelés jó, az ötlet is, a kivitelezés még várat magára, hogy kiforrja magát. Erre most egy csillagot adok, úgy, hogy abban reménykedek, hogy Ágnes folytatja ezt az irányt. (hegyi)
értékelés: