Nekem ez a tangramos dolog nem működik, az agyam ehhez nem áll át, és bosszant is a dolog, hogy miért kellett szétvagdosni egy képet, ez nagyon paraszt megközelítés tőlem, tudom, de azért merem elmondani, hogy érzékeljétek, én sem tudok mindennel mit kezdeni. Lehet, hogy van, aki ezt zseniálisan le tudná elemezni, de az nem én vagyok. Nekem ennél a fotó sokkal kevésbé szabad, tehát, vannak keretei, amik között dolgozunk, a szétvagdosom-szétnyiszálom az egészet, az már nem. Viszont érdekes, hogy amikor széttépted a fényképet, annak volt értelme, de ennek a fajta játszadozásnak nincs, ez egy öncélú dolog nekem, ad hoc jellegű az, hogy hol történnek a vágások, a darabok önmagukban nem állnak meg, a szembe belevágsz, az orrnál, a kéznél, mindenütt esetlegesen jön ki és tudom, hogy ez annak köszönhető, hogy a mértan felülírja a tartalmat, de ez baj. Tehát ha ezzel akarok dolgozni, akkor olyan fotót kell választani, ahol ez jól jön ki. Tudom, hogy ez iszonyú meló lenne, de akkor ne csináljuk. Ez így nem áll meg. (hegyi)