Ildi, itt most az a helyzet, hogy ahhoz, hogy átbillenjünk a szubjektív mese világába, azt, ami a technikai akadály, nevezetesen az élesség és felbontás hiánya, azt erénnyé kellene forgatni, azaz ha már ez van, akkor festőibbé tenni azzal, hogy tudatosan máshová helyezzük a fókuszt, de valami nem ártana, ha előnyt kapna, és azt mondanád, hogy ez Chagall nappala, és a hegedűs épp most esett le a tetőről. Hülyéskedek, de érted, ha a tető a kedvenc, azt nekem is éreznem kell. Most a félbevágott formák sem segítik ezt, esetlegessé teszik a képkivágást, mintha ez egy tanulmány lenne vagy könyvjelző, hogy gyorsan megmutasd, hogy amúgy ám szeretem a tetőket is, én egy tetős csaj vagyok - na ja, de akkor adj magadnak időt, hogy megtaláld azt a kivágatot, ami a tömeggel a képhatárral félremagyarázhatatlanul egyértelmű érzetet ad a néződnek. Én ezt visszaadom, hogy tessék nekem ebből mesét faragni. (hegyi)