Tetszik ez a kép azért, mert, bár egészen behozott minket Ágnes az ágyba, és onnan nézünk valahová, de az az érzelmi helyzet, amit hoz, nagyon erős attól, hogy a cím a tévézésre utal, és a két manifesztum, a távirányító és a tévéképernyő itt van, de mindeközben mi nem erre figyelünk. Arra a helyzetre figyelünk, hogy ez a két viszonyrendszer átlósa, amit ezek hoznak, hogyan tud ritmizálni azzal a tónusrenddel, azzal a helyzettel, ami a lepedőkkel, a háttérben meghúzódó könyvekkel, meg a lámpával létrejön. Ez azért fontos, mert vannak olyan élethelyzetek, amikor az ember mechanikusan csinál valamit. Ülök a tévé előtt, nézem a tévét, mindenki, aki kívülálló, azt látja, hogy Zsolt tévét néz, miközben belül teljesen máshol járok, és a tévé csak mechanikusan megy. Ezt az élményt hozza nekem ez a kép, köszönöm. (hegyi)
értékelés: