Az a helyet, hogy szépen lassan el kellene indulnunk a gesztus képektől mélyebbre, mégpedig abba az irányba, amikor a formákkal és a fényekkel is foglalkozol. Nagyon fontosak a gesztusok, ezeket nem kell abbahagyni, amit mondok az nem azt jelenti, hogy felejtsd el az első három leckét, de most már tartunk azon a szinten, amikor emelni kell az elvárásokat, és oda kell figyelni arra, hogy mi jön létre formában és a világítás által. Ha most megnézed ezt a képet, mint reakció, nem figyelmen kívül hagyható, hogy amíg István képénél egy jól felismerhető formával és szimbólummal játszik, addig ennél a képnél tulajdonképpen nagyon kell az embernek sasolni, hogy kimazsolázza, hogy ez mi akar lenni az előtérben. A cím utal rá, hogy torony, de formailag ez nincs megoldva. A másik problémám, hogy van egy kapcsolatod ezzel a tárggyal, de nem nagyon érthető, mert annyira szűkre vágtad ezt az egészet, hogy ezzel a vágással csak az arc és az ék forma az, ami egymással tud kommunikálni. Nem tud a lírája, a meséje elindulni a sztorinak, mert nagyon határozott vonalakkal és gesztusokkal kopogósra vágtad ezt az egészet. Ami a világítást illeti, és amiért az első mondataimat elmondtam: nem lehet ennyire telibe világítani magadat. Azért lenne fontos, hogy nekiállj a csendéletekkel foglalkozni (és ez mindenki másra is igaz), mert ott lehet jól begyakorolni a világítást, hogy hogyan lehet plasztikussá és térbelivé tenni egy formát. Az embernek a feje egy alma, vagy egy narancs, vagy bármilyen más gyümölcshöz hasonlatos, és ezeknek a tárgyaknak a bevilágításával tulajdonképpen azt is gyakorlod, hogy mi fog történni akkor, amikor egy emberi fejet világítasz be. Amikor ennyire telibe világítod magad, akkor a térbeliségét veszítjük el az egésznek, és ettől kivasalódik a forma. Ez egyrészt nem nagyon előnyös, másrészt zavaróan tud hatni, mert olyan szinten eluralkodik a képen, mert nem hagyja a többi képformát és a többi képelemet élni. Ismétlés. (hegyi)