Hozzászólások

Márk, szerintem elég felnőtt vagy ahhoz, hogy az idétlenkedésen túl tudj lépni. Azt gondolom, hogy ez így van. Ha igen, akkor meglásd, ki fog egyből derülni, mitől válhat egy vita komollyá. Mellesleg a vita és az eszmecsere között van némi különbség. De a téma nagyon fontos. Azért az, mert itt van egy ábrázolás, amit sokféleképpen lehet értelmezni és befogadni, vagy elutasítani. Ez egyik se csökkent azon az úton, amit az alkotó bejárt.

Mondjuk én vicceltem, nagyjából... :)

Ha komolyra fordítjuk, akkor valóban jó, ha ketté tudjuk választani az átlagost az egyeditől. Az átlag helyzet az, hogy a testiség, a meztelen test megmutatása a régi korokban nem volt ilyen egyértelműen a nő irányába elmozdulva. A görögöknél, a római korban, szóval az antik világban ez a kérdés nem szorítkozott arra, hogy csak a nő lehet az ábrázolás tárgya. Már maga a szépségideál is erősen változott a villendorfi vénusz óta. De ez a kérdés régen egyensúlyban volt.

A keresztény kultúrkör megteremtette a maga prűdériáját is, azt, hogy a testiség mint olyan elvetendő, hívság. Se nő se férfi nem lehetett ennek tárgya. A kérdés később meg úgy merült fel, hogy egy patriarchális társadalomban a nő eleve alávetett helyzetben van, eszköze valaminek, akár a gyönyörnek, akár az esztétikának. Mindig voltak, akik ebből ki akartak törni, de egészen a huszadik századig ez így volt.

A mi korunkban elvileg nyitott a társadalom ezekre a kérdésekre, de ez elv. A gyakorlat, hogy még mindig a nő az, akivel el lehet adni egy terméket, aki főz, mos, takarít - és akit meztelenül nézünk. De ebben a nőknek is nagy szerepe van, mert tényleg lényegesen kevesebb nő válllalja be ezt a fajta igényét, hogy igenis akar szép meztelen férfiaktokat nézni. Ritka. Ettől még akarják, csak van egy előítélet kérdés, ami miatt nehezebben mondják ki.

Az egyénire: az alkotó nem lehet prűd, mert ha az, megfosztja magát a tapasztalástól. A tanulmányának tárgya mindig először saját maga, a megfigyelés mindig önmagából indul, akkor is, ha nem manifesztálódik. A saját útján minden alkotó el kell jusson oda, hogy maga előtt vállalja a saját kíváncsiságát. Onnantól lehet őszinte képi kommunikációról szó, ha idáig eljut.

Mitől komoly egy vita? Mellesleg ez egy céltalan vita. Olyan, mintha arról lenne szó, hogy a férfiak szerint bénák a nők, a nők szerint meg a férfiak bénák. Nyilván egyik tábor tagja sem fogja sajátmagát rossz színben feltűntetni. Pláne, ha érzi, hogy nem így van. Bár már rég nem erről van szó, de én kötöm az ebet a karóhoz.:)
És ennek tényleg nem lesz vége, ha valaki nem unja meg.:D

Árpád bocs, de én ilyenkor - azaz egy komoly beszélgetés/vita közben - képtelen vagyok a poénkodást humorosan felfogni és arra megfelelően reagálni. Ez az én fogyatékosságom, csak jelzem.

Mondtam is már; szerintem a két nem máshogyan éli meg a szexualitás vizuális befogadását. A férfiak általában szeretik konkrétabb szimbólumokban meglátni, a nők meg inkább érzésekben-hangulatokban, azaz átvittebb szimbolikával. Ez nem zárja ki a gátlások létezését, de az szerintem egyéni dolog, míg ez a két nemre általában jellemző.

Azért ez a halmazos tényleg elég sánta példa :D Egyszer én is próbáltam gyököt vonni a zöldbablevesből, mert a leve fasza volt, de szétfőtt benne a zöldség. Aztán jött anyám, a nagy matematikus és leszürte. :D

Szóval akkor még mindig ott tartunk, hogy a férfiak őszintébbek, mert nekik szabad?:-)

Igaz Nóra. De most kérdés az, hogy itt mire megyünk ezzel?
Te kívülről nézve, ha tudod úgy, hogyan látod az általános okát?

(Én a magam példája alapján azt gondolom, hogy az általánosan is igaz, csak esetleg a csoport tagjai más részein járnak ennek a megismerésnek)

Igen Boci, azt se felejtsük el!:) (csak most vettem észre, hogy közbeírtál te is)

Nem olvastam ugyan, de egyetértek a nézőponttal; léteznek a csoport(ok)ra általánosan jellemző vonások, és léteznek egyének, az ő sajátos, egyedi vonásaikkal. A csoport átlagos jellemzőit azért kell/lehet elválasztani az egyénekétől, mert átlagos egyén nem létezik, átlagos csoportjellemző meg igen. Egyszerű matekpélda: egy halmaz elemei 1, 3, 7, 9; az átlag 5, azaz nem egyezik egyik elemmel sem, mégis a halmazra jellemző érték. Tudom, sánta a példa, dehát minden példa az; az élet csoportjai sokkal-de-sokkal több jellemvonással bírnak, és ezek kombinációja gyaakorlatilag végtelen, azaz bízvást elmondható, hogy egy csoportban sosincs átlagos ember (mert valamiben mindenki kilóg, kivétel), de mégis vannak átlagos, a csoportra jellemző tulajdonságok/vonások.

Az is természetes, hogy valaki magából indul ki, a saját lényéből, tapasztalataiból. Csak tudnia kell extrapolálni is, kitekintenie magából, hamár a csoportra akar megállapítást tenni.

Dehát konkrétan én is általában egy nő vagyok. Nem mondhatom azt, hogy a nők így meg úgy, miközben magamat nem értem bele a halmazba. Szóval szerintem az én és szerintem mindenki általánosított képe akármiről az tartalmazza a saját viszonyát is ahhoz a témához.

(Kivéve a Susan Sontágot, mert ezt akartam is mondani a Sajtófotós vitánál, hogy miután újraolvastam a könyvet, az derült ki teljesen világosan, hogy ő beszél az amerikaiak, a képfogyasztók, és még ki tudja milyen alcsoportok képekhez való viszonyáról, és közben úgy tesz, mintha ő semelyik csoportba sem tartozna. Mintha kívül lehetne maradni ezen, és kívülről bölcsen, és az állásfoglalással járó konfrontáció veszélye nélkül lehetne mesélni arról, hogy mással mi történik, amikor ezt, vagy azt csinál. Számomra ez nem hiteles tálalás, mert nem lehet vele vitatkozni. Tulajdonképpen kit érdekel, hogy általában mit gondolnak mások? Ami nem is biztos, hogy úgy van, csak esetleg megint mások feltételezik azt.
Ezt úgy lehet leleplezni, vagy felderíteni, vagy a végére járni, ha az általános csoportból kibeszélnek, megszólalnak az egyének. És azt mondják, amit ők gondolnak.)

Tehát én a nők szexualitáshoz való viszonyáról a saját példám alapján azt gondolom, amit elmondtam.

Azt se felejtsük el, hogy alapvetően egy keresztény kulturkörben élünk, ahol a két nemet minden szempontból megkülömböztetik, sőt rangsorolják. Ezt az "egyensúlyt" olyan eszközökkel tudták elérni, tartani, aminek következtében gátlások és bűntudat alakult ki az emberben. Miután ez kezdett/kezd feloldódni szerintem természetesnek tekinthető a férfiak előnye, mely a rangsorolásnak köszönhető (ld. ember-asszonyállat).

Teljesen más kérdés, hogy rólad beszélünk konkrétan, vagy a férfiakról/nőkről általában. Nekem mindegy, csak ne keverjük.

Én nem érzem úgy, hogy most más lennék. Azt viszont tudom, hogy más voltam. Nekem egy út volt, míg eljutottam magamban addig, hogy megengedtem magamnak a kitárulkozást és elfogadtam az ilyen irányú érdeklődésemet, és ezzel együtt mások kitárulkozását is.
Csak arra gondoltam a gátlással, hogy esetleg más is lehet így. De persze lehet máshogy is:)

Márti, szerintem ez nem gátlás. A két nem egészen egyszerűen nem egyforma a szexualitás vizuális befogadásában. Nyilván ezt rá lehet fogni gátlásokra, de szerintem alapvetően nem arról van szó.

Az is tény, hogy a nők képesek a másik szemébe nézve hazudni, a férfiak közül ez csak keveseknek adatik meg.:)

Nóra, az utolsó mondatod nagy igazság!
Szerintem sem olyan egyszerű őszinteségi kérdés ez, hanem valami mélyebb gátlás, aminek ilyesmi lehet az alapja.

Egy példa arra, hogy a pasik őszintébbek:
mi szoktunk/szeretünk a fingásról meg a kakilásról beszélni, poénkodni. A lányok annyira nem, mert mintha nem mernék magukat olyan helyzetbe hozni, ami méltatlan a számukra. Bár van ezen az oldalon kivétel.:)

A pasik őszintébbek? Hát... most erre mit mondjak. Inkább semmit. Azon általánosítások közé tartozik, amit nem lehet megcáfolni, holott evidens, hogy nem igaz. A pina ábrázolása azért elfogadottabb, mert a képalkotók (festő/szobrász/fényképész) többsége mindig is férfi volt, és ez szerintem ma sincs másként, legfeljebb némileg módosultak az arányok. Valamint azért, mert a férfiak szexmániája pozitív (Casanova) a nőké meg negatív (kurva) megítélésű _általában_.

A pasik őszintébek, mint a csajok, ezért. A csajok úgy csinálnak, mintha nem érdekelné őket, nem néznék és nem álmodoznának róla. :)

Hát mert szerintem férfiak lehetnek inkább a a cenzorok, és ők talán nehezebben látnak ebben szépet, persze csak akkor, ha nem a sajátjukról van szó:) (és ezzel egyidőben a nők azok, akik nagyobb prüdériával közelítenek ehhez a meztelenség témához, és még mielőtt hatást váltana ki belőlük a kép, gyorsan elutasítják. Talán ezzel védekezünk a vágyaink elszabadulása ellen) Pedig hát az is szép. Én néznék ilyen képeket. Vagy majd inkább csinálok!:))

Azt nem értem, hogy általában ha egy képen "kuki" van, akkor az már sokkal durvább (tehát jobban cenzúráják vagy sokkolóbb), mint egy "nuni". Miért?

Hát Márk, nem akarlak elkeseríteni, de ez nem korfüggő dolog. Sosem fog elmúlni, legfeljebb kevésbé leszel válogatós:)
De nem baj ez. Sokan építenek ebből karriert, például Saudeknél is erről van szó végső soron. http://www.saudek.com/en/jan/fotografie....
És a múltkor láttam egy Araki albumot, őt se nagyon érdekli más http://href.hu/x/54fw
És, lényegében azt kell gondoljam, hogy mást sem, legfeljebb nem konkrétan azt fényképez.

Akkor jó a stratégiám.:)

Márk, nyugodj meg, néha mi is érezzük úgy, hogy nem múltál el 18. Sőt, néha úgy is, hogy 12. :)

Nem épp a nagyira gondoltam:D Nem akartam célozni a mediterrán jellegre, csak nekem a ... az ... :D Másra nem tudok gondolni (ha látom).:D

Igen, igen, értem én. Olyasmi lehet, mint meglátni a nagyit almaszedés közben : http://fotografus.hu/intro.php?f=47 (3.kép)
Egy bizonyos kort el kell érni, hogy az ember pozitívan tudja értékelni a látványt:)

Ilyenkor érzem úgy, hogy még nem múltam el 18. Legközelebb a wc-re is vigyél tükröt!;-)

köszönöm a hozzászólásokat!

Hú, jó sok időnek el kell még telnie, mire megismerlek, Márti.

igen, én akkor sem értettem, hogy miért vagy bizonytalan ezzel kapcsolatban. nyilvánvaló az üzenet, de ettől még nem kevesebb a kép!

ez ilyen saját lükeség, de akkor is...szóval nekem az is tetszik ebben, hogy a tükör felett a piros anyag egy arcot formál:)
nagyon izgi kép, gratulálok Márti!

'A lábaim előtt heverek...' hmm. Nagyon érdekes kép. Vér(bor?)vörös drapériával, annak a formájával... igencsak ott van.

Erre inkább nem válaszolok.:DD

Na de és mit szólt volna, hogy te meg ennyire szeretsz? ;)

A feleségem nem szeret fotózni. :DD Ha rá gondolsz. :):)

Feri, és az asszony? :)

És mégis megcsináltad. Azt hittem, hogy csak hülyéskedsz. Pedig szívesen segítettem volna.:DD

Új hozzászólás