Mondjuk én vicceltem, nagyjából... :)
Ha komolyra fordítjuk, akkor valóban jó, ha ketté tudjuk választani az átlagost az egyeditől. Az átlag helyzet az, hogy a testiség, a meztelen test megmutatása a régi korokban nem volt ilyen egyértelműen a nő irányába elmozdulva. A görögöknél, a római korban, szóval az antik világban ez a kérdés nem szorítkozott arra, hogy csak a nő lehet az ábrázolás tárgya. Már maga a szépségideál is erősen változott a villendorfi vénusz óta. De ez a kérdés régen egyensúlyban volt.
A keresztény kultúrkör megteremtette a maga prűdériáját is, azt, hogy a testiség mint olyan elvetendő, hívság. Se nő se férfi nem lehetett ennek tárgya. A kérdés később meg úgy merült fel, hogy egy patriarchális társadalomban a nő eleve alávetett helyzetben van, eszköze valaminek, akár a gyönyörnek, akár az esztétikának. Mindig voltak, akik ebből ki akartak törni, de egészen a huszadik századig ez így volt.
A mi korunkban elvileg nyitott a társadalom ezekre a kérdésekre, de ez elv. A gyakorlat, hogy még mindig a nő az, akivel el lehet adni egy terméket, aki főz, mos, takarít - és akit meztelenül nézünk. De ebben a nőknek is nagy szerepe van, mert tényleg lényegesen kevesebb nő válllalja be ezt a fajta igényét, hogy igenis akar szép meztelen férfiaktokat nézni. Ritka. Ettől még akarják, csak van egy előítélet kérdés, ami miatt nehezebben mondják ki.
Az egyénire: az alkotó nem lehet prűd, mert ha az, megfosztja magát a tapasztalástól. A tanulmányának tárgya mindig először saját maga, a megfigyelés mindig önmagából indul, akkor is, ha nem manifesztálódik. A saját útján minden alkotó el kell jusson oda, hogy maga előtt vállalja a saját kíváncsiságát. Onnantól lehet őszinte képi kommunikációról szó, ha idáig eljut.
Márk, szerintem elég felnőtt vagy ahhoz, hogy az idétlenkedésen túl tudj lépni. Azt gondolom, hogy ez így van. Ha igen, akkor meglásd, ki fog egyből derülni, mitől válhat egy vita komollyá. Mellesleg a vita és az eszmecsere között van némi különbség. De a téma nagyon fontos. Azért az, mert itt van egy ábrázolás, amit sokféleképpen lehet értelmezni és befogadni, vagy elutasítani. Ez egyik se csökkent azon az úton, amit az alkotó bejárt.