Itt egy kis félreértés van, és bizonyára nem kevés részem van, hogy kialakult. Merthogy nem mondom, hogy nem szólhat magáról, mert sok haiku szól, én ezzel csak azt mondtam, hogy kicsit ironikusnak és torzónak látom, vagy láttam amikor elröppent ez... :) Ez az én véleményem, nem szabály.

részben tőlem most picit minden távol van. de a buddhizmus nem távolabb, mint más. inkább ismerethiány, hogy nem szólhat magáról.

:) Zsolt, talán mert távolinak érzed a zen budhizmus filozófiáját magadtól :) pedig szerintem nincs is olyan messze az, ha arra gondolok, hogy milyen szépségeket keresel például a csendéletekben. Van Bashoról (híres haikuköltőről) egy anekdota, amely valahogy így szól (terebess.hu/ alapján)

"Egy őszi napon, amikor Basho és tíz tanítványa közül az egyik, Kikaku, egy rizsföldön vágtak keresztül, Kikaku haikut írt egy piros szitakötőről, amely megragadta képzeletét. Nyomban meg is mutatta ezt a haikut Basho-nak:
- Végy el egy pár szárnyat / egy szitakötőtől és csinálhatsz / egy borsgubót
- Nem jó - mondta Basho - Ez nem haiku. Megölöd a szitakötőt! Ha haikut akarsz alkotni és életet akarsz vinni bele, akkor ezt kell mondanod:
Illessz egy pár szárnyat / egy borsgubóhoz és csinálhatsz / egy szitakötőt."

(UI: nem vagyok sem budhista sem szerzetes. Mindez a verssel meg utána csak egy röpke gondolat volt :))

A haikuig eljutottam, tovább nem.

Aureliano bingó! :) Legalábbis erről a torzóról szerettem volna írni itt.
Eredetileg a haiku szerzők még magukat sem jelölték meg mint szerzők, annyira a világra csodálkozó szemlélődés művészetét, a természet adta pillanat áhítatát emelték, miközben maguk énképét eljelentéktelenítették e megfigyelésben. Manapság a haikuk virágkorukat élik, mert látszólag igen egyszerű formai alkotások, de ezen haikuk zöme - nem japánul - csak egy (vitatható) formai szabályra támaszkodva pont a lényegét felejtik el. Ez a versike amúgy nem kritika, csak ironikus verses észrevétel - hiszen magam sem tudom kivonni a jelenkorból, és így talán érthető ki is vagyok én a tükörben :) És az sem biztos, hogy mindez amit leírok nem vitatható... De én erre gondoltam, úgyhogy köszönöm Aureliano, hogy vetted a fáradtságot, nagyon örülök! Már csak azt kell eldöntened, hogy csoki vagy sör... vagy esetleg egy pohár finom bor legyen? :))

Ez nyilván egy haiku, szótagszámra megvan, de hogy ennek mi köze a "rám"-hoz, azt nem tudom. Hacsak az nem, hogy egy haiku nem lehet énközpontú. Tehát ez egy haiku formájú anti-haiku.

Játék! :)
Mivel ez is inkább egyfajta tréfálkozás, és nem is érzem magam elemelkedettnek sem, így nem is nagyon zavar, hogy e Torzó címlapi leverése előtt pár szót azért aláfirkáljak kéretlenül is. Annál is inkább, merthogy a képi/tartalmi torzón kívül van ebben még egy fontos torzítás, ami miatt végső soron megszületett e versike. (Persze gondolom én... hogy benne van :)
Tehát az lenne a kérdésem, hogy mi lehet még ez a torzó?
Segítségül: nem a belefogalmazott (tükörképes) irónia, nem is az utolsó sor zárt ríme, nem is a formai játék, de mégis segít, ha rájössz, hogy milyen műfajra hajaz...
Kontrollpont az utolsó szó :))

A megfejtő kívánsága szerint egy üveg sört vagy egy tábla csokit kap tőlem a következő találkozón :)