Leírni majdnem lehetetlen.

gyárkémény
- vonuló madárraj alatt -
mely parazsa kihunyt
füstje tovaszállt
de mereven tartja
a talpazat
mert tömör létige
a teljessége

Ez van.
Ez lett.

a hangtalan
komponált múlt
időt rejteget odaát
kékségén lebeg
a palackpostába
rejtett elnagyolt
üzenet:

Ez volt.
Ez maradt

és már üres
lesz míg festékét
bírja a vászon
fűszeres mámorító
bora az édes álom
- kiszabadult szellem

Leírni majdnem lehetetlen.

Hozzászólások

Köszi itt is. Belső rímek azért vannak benne addig is, de igaz, ott felszaporodnak kissé - mondjuk lehetne szaporább szívverés is. Valójában egy kép is tartozik ehhez lsd itt - mondhatnám, hogy képvers (a verbálfotó szinonimjaként :) - ha a képvers nem lenne foglalt más értelmezésre.

mondhatom? mondom. szeretem, klafa (ezt a szót mindig is le szerettem volna már írni. furcsa. örömmel tölt el. KLAFA!) (de csak így halkan, magamba' dünnyögve, közben cipőmmel zavaromban köríveket húzva a porba: lehet, h az utolsó versszakot rágnám még kicsit, pölö elkerülném azt a 1.5-2 rímet, ha már addig se volt).
de mondom, klafa.
szerintem.
:)

Új hozzászólás