Leírni majdnem lehetetlen.
gyárkémény
- vonuló madárraj alatt -
mely parazsa kihunyt
füstje tovaszállt
de mereven tartja
a talpazat
mert tömör létige
a teljessége
Ez van.
Ez lett.
a hangtalan
komponált múlt
időt rejteget odaát
kékségén lebeg
a palackpostába
rejtett elnagyolt
üzenet:
Ez volt.
Ez maradt
és már üres
lesz míg festékét
bírja a vászon
fűszeres mámorító
bora az édes álom
- kiszabadult szellem
Leírni majdnem lehetetlen.
Köszi itt is. Belső rímek azért vannak benne addig is, de igaz, ott felszaporodnak kissé - mondjuk lehetne szaporább szívverés is. Valójában egy kép is tartozik ehhez lsd itt - mondhatnám, hogy képvers (a verbálfotó szinonimjaként :) - ha a képvers nem lenne foglalt más értelmezésre.