Székesfehérváron, egy őszköszöntő mulatság alkalmával a felállított színpadon bemutatkoztak ezt a ritka, de nagyon látványos táncot űző fiatal lányok és lánykák. Hátramentem a színpad mögé, ahonnan ezt lehetett látni.
A kislányok a színpadi látvány része! :)
Van még erről a fellépésről több fotóm is, azon meg tudom mutatni, hogy ezek a lánykák egy plafonra felerősített gumis kendőben végeznek mindenféle látványos mutatványt. A többiek, a kicsik meg a színpad végében várják, hogy sorra kerüljenek. Nemcsak várnak, hanem szájtátva bámulnak.
Erről szól ez a kép. Nagy valószínűséggel a "Színpadi látvány" kategóriába nem illik.
Ildikó, sokszor beleesünk abba a hibába, hogy mi, akik látjuk a teljes helyszínt, történetet, azt is odaképzeljük, ami aztán a képre magára nem kerül fel. Ezért fontos a pillanat és a képkivágás szerepe. Utólag úgy kell nézni, és ez igen nehéz persze eleinte, hogy a kép idegen, tehát mit látunk, ha nem tudjuk, amit tudunk, amit itt le is írsz, hogy mi volt a történet - hiszen az nincs a képen. Tárgyilagosan kell megnézni mindent, hogy mi maradt a képkivágatban, mert a néződ is csak azt látja, neki nincs meg a sztori, ahogy neked igen.