Ez a kép a nagyon kevesek közé tartozik, amit magamról csináltam / csinálok. Rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem fotózom önmagamat, selfie-t is nagyon keveset csinálok, leginkább akkor, ha mások kérnek fotót rólam, hogy mutassam már meg a fejem, hogy élek. Ez a kép a pizsamanadrágomat ábrázolja, és benne van a lábam.
Talán érdemes lenne időt szakítani az önábrázolásra, hiszen az az önismeretről is szól, és az meg jól jön ha portrézni akar az ember, mert magunkkal kell elsőként is jóban lenni ahhoz, hogy az ábrázolás teljes palettáját kézben tarthassuk. A kép ötlete jó, de a kivitelezésnél mint az előző képeidnél is, a világítással van probléma. Ha nem mondod, ki nem találom, hogy mit látok. A nézőt nem csak bevinni kell az erdőbe, hogy nézelődjön a fák és madarak között, de ki is kell hozni, nem engedheted el a kezét. Kérek ismétlést. (hegyi)
Új hozzászólás