Vera és a pedellus közös filmje Laurie Anderson zenéjére. Dörögdi Katica büfé, 2007.
:) nem értékelendő, de értékelt.
Vera és a pedellus közös filmje Laurie Anderson zenéjére. Dörögdi Katica büfé, 2007.
Kedves Vera és Zsolt, ezzel a filmmel a következő problémáim vannak: nagyon örültem, hogy húsz év elteltével újból hallottam Laurie Andersont, annak idején a 80-as években a Kőbányai Filmstúdióban dolgoztunk, akkoriban hallgattam ezeket a zenéket. Nem véletlen, hogy ezt az évszámot mondtam, merthogy abban az időben nem igazán voltak még videovágó asztalok, elektronika, számítógépek és nagyon sokszor, ahogyan Bódy Gábor akkori németországi kísérleti anyagaiban is látható, öngerjesztésekkel, kamerán lévő feliratokkal, tévéképernyőről átvett filmekkel dolgoztunk és ezeket próbáltuk vágni a magunk módján, nem kockapontosan, nem szájszinkronban, merthogy nem voltak ilyen berendezések. Ez a film, amit látunk, ezeket a stílusjegyeket hordozza magában. Az egészben az az egyetlen egy probléma csak, hogy miközben ezt a hangulatot közvetíti és ez egy érdekes hangulat, nem tud generáló erővé változni az egész film, magyarul, miközben halljuk a dalt, a kép nem fog később építkezni, nem fog továbbfejlődni, hanem annyiról szól, amennyiről a legelső pillanatában, egy monitor, amin feliratokat látunk, és ennyi. Miközben tehát nagyon szeretem ezt a filmet, a legnagyobb bajom az, hogy ennek a filmnek igazából nincs eleje és igazából nincs vége. Ez pedig annyiból fontos, hogy a zene eredeti rendszerével és üzenetével nem tud összekapcsolódni, hanem szinte csak egy aláfestő képként van jelen. (szőke) értékelés:
köszönöm az értékelést andrás, nem gondoltam hogy ez értéklendő feladat volt :)
nagyon remélem, hogy lesz alkalmunk még próbálkozni!
Egy szóval sem próbáltam Andrást befolyásolni, az értékelése előtt nem beszéltünk a filmről, azt se tudtam, hogy megnézte-e. Nagyon fontos, amit mond. És az ebből rám jutó részt magamra kell vállaljam, mert az utómunkát én csináltam. Lehet keresni mentségeket, hogy de hát mi ott épp ittunk jóféle Becherovkát a többiek egészségére, és hogy ez csak egy villanásnyi ötlet - de közben örülök is, hogy Andrást nem lehet becsapni, és igaza van: az alkotó embernek el kell döntenie, hogy belekezd-e egy munkába, és ha igen, onnantól nincs kifogás, onnantól minden eszközzé kell váljon a cél érdekében. A cél pedig az üzenet, amit az alkotásnak dolga átadni a nézőnek. Ha ez esetleges, ha nem végigvitt, akkor az eredmény is esetleges lesz. Annak viszont örülök, hogy Verával együtt játszhattunk, mert ha lesz mód rá, ez már egy jó alap arra, hogy tudatosan is dolgozhassunk együtt, remélem így lesz, mert Vera agya valami egészen különlegesen működik.
Köszönöm! :)