Kedves Vera! Ha abban az esteben értelmezzük a képet, hogy válasz, egyfajta játék az Estiskola oldalán, ahol két kép egymásra rímel, akkor sokkal könnyebben megfejthető ez az egész, de úgy gondolom, hogy mivel műhelymunkát folytatunk és feltételezzük, hogy mások is járnak az oldalra és a képeknek mint önállő műveknek is értelmezhetőeknek kell, hogy legyenek, akkor a kép bizonyos része megérthető, bizonyos része viszont kódolt marad - az írott szöveg kódolt, Zolinak szól. Azonban, ha a feliratot, vagy a kezet is eltüntetnénk a képről, a fotós akkor se volna látható, mert sötétben és takarásban van - a fehér vakság is erre vonatkozik, hogy a fénykör erős kontrasztot teremt, láthatatlanná teszi a készítőt. Azért fontos mégis, hogy a fotós ujjai közeliben, élesen látszanak a képen, mert így egy térjátékot hoz létre. A közel elhelyezkedő kéz, aztán a tükör és végül a fotós hármas tér elrendezést jelent. De ha ezzel a kézjátékkal formailag még kísérleteztünk volna, akár a kép közepe felé, lentebb tolva azt, egy még érdekesebb ritmus jött volna létre, akár még azt is sejthetnénk, hogy a kéz ujjal egy furcsa kígyót szimbolizálnak, ami be akarja kapni ezt a misztikus tojást, vagy ezt a Holdat, de ez akkor lenne érdekes, ha a kézfejből többet komponáltunk volna be ugyanebbe a négyzetes felületbe. Így most csonkoltak az ujjvégek és a kézfej találkozása, és pontatlanná válik a komopozíció mert nem kap elég hangsúlyt a kép, csak a ritmus eleme. Az is megoldás lett volna, ha a jobb alsó sarok felé is elhelyezünk valami élesebb képelemet és akkor létrejöhetett volna egy keresztirtányú tengely a képen. Így a valós előtér és az álomszerű háttér nincs összekötve. Az ötlet jó, érdemes lenne újragondolni. (szőke)
értékelés:
:)) jót írsz Márti, no erre voltam kíváncsi a képpel kapcsolatban! köszönöm!
a fejcsípés véletlenül jött így ki (nagyon tetszik amit gondoltál, az élességállítás :)), igazából zoli ujjából indultam ki, amit András sokallt az ő képén, és az jutott eszembe hogy írni kellene rá, és máris nem csak egy folt lenne. a fehér vakság meg olyasmi akar lenni mint a fehér hazugság, csak a vakságra értendő módon. a kamera csak elhiteti velünk hogy ugyanazt a képet adja mint amit mi látunk, holott sokkal kevesebb szegény, mint a mi szemünk, mégis szeretjük. és valahogy mégis sikerül mindenkinek sajátosan láttatni vele. lényeg, hogy emiatt a kameralencse kellett hogy kapjon egy kis fehérséget :)
sajnos bonyolult igen, de remélem többfelől is rá lehet találni :)
Kedves Vera! A kamerád így olyan, mint egy röntgen készülék és rajta keresztül Beléd látunk, de Te mégis rejtve maradsz.