Szegedi Kata kollázsaihoz, asszamblázsaihoz

Bogárléptet padlóra szórt,
égbe meg tüllt ültetett,
fonálvonal volánjánál
vezet ecset tűhegyet.

Lapka lepke kártya vára
szélke fútta kék atoll -
felhőgomoly égpapucsban
bog-ág pihe, fürge toll.

Selyem égre mi kellhet még?
Párapuha kalodák?
Foltfény mélyből szökellnek fel,
s öntözgetnek egy csodát.

Virágsziromból szőtt szári,
vagy talán egy otthonka,
vörös hajbog cingár lábbal
csík harisnyán elhordja.

Lábujjhegyen kukucskálva
csipke sóhaj szárad ott,
gombszemében gömb az éjjel,
ábrándokkal jóllakott.

Pehely balett táncot járva
égről kacsint dundi Hold,
fotel süppedt párnájába
fénye boldog álmot olt.

Kartonhullámba tekerve
fűszer-kacaj elvegyül,
pöttöm pitypang pöttyön áll meg,
s csillagot kér jegyesül.

Látod e sok mesét, komám?
Picit erre révedezz!
Tejútporos léptek nyomán
világfán kelt élet ez!

Neonködben fáradt szemed
tárd ki, hogyha erre jársz,
kérdésedre választ ennél
szebben másutt úgyse látsz!