Ágnes, nem tudom, te fáztál, amikor ezt csináltad, mert annyira libabőrös vagy, ez nem annyira szerencsés. Aki látott már női személyt borotválni magát, borotválás után van ilyen, hogy leborotválta a lábát, és ilyen érdekesen fellázadnak a szőrtüszők, nekem ezt az érzetet hozza. Tehát nekem a kép fölső részén ez idegen, és a vágással sem biztos, hogy tudok mit kezdeni. Ez a gatyó kettévágja az egész történetet, ráadásul, ha már az egyik lábamat mutatom, akkor furcsa, hogy hova tűnt a másik, mert ez a beállítás, mivel a köldökről szól, erről kellene inkább meséljen is. Nem árt, ha megfigyeléseket teszünk abban a tekintetben is, hogy bizonyos izomcsoportok, bizonyos mozdulatok milyen tónusokat hoznak létre a bőrön, az fényben, árnyékban mit fog jelenteni. Sok mindent lehet rám mondani, de azt, hogy kocka hasam lenne, azt nem, de még én is létre tudom hozni azt az állapotot, igaz, nem túl sokáig, amikor valahogy kinézek. Ezt azért teszem itt hozzá, mert itt jót tett volna, ha többet kapunk ebből a hasból, és, ha már a köldökről beszélünk, jó lenne, ha a gatyakorccal nincs ennyire elvágva, és jó lett volna, ha Ágnes kicsit feszíti magát. Lefekszünk a földre, és direkt olyan pózt találunk ki, amiben kicsit szenvednünk kell, és ez majd meghozza a gyümölcsét, tartjuk, feszítjük magunkat, elemelkedünk egy kicsit a földtől, és ez a feszítés jót fog tenni ennek az egésznek, mert struktúrákat fog létrehozni. Ha egy kicsi surlófénnyel dolgozunk, akkor nagyon szépen rajzolódnak ki ezek a bőr vonalak, ezek az izomcsoportok. Ismétlés. (hegyi)