Az a helyzet, hogy maga az, amit a tükörben látok az nagyon izgalmas ezzel a töredezett világgal és ez egy nagyon jó megfigyelés, még azt is mondom, hogy a későbbiekben érdemes használni ilyen eszközöket, mert nagyon jól transzformál, nagyon jó transzpozíciós lehetőség, de ami a környezetében jelenik meg, maga a visszapillantó tükör tartója és valami furcsa, fehér, világos tónusú helyzet, ez nem nagyon jól értelmezhető. Annyira zaklatott, hogy a két zaklatottság, ami a kép centrális üzenete és ami a kép hátterében zajlik kioltja egymást. Ez még akkor is így van, hogyha javarészt a középső rész van fényben kiemelve és színeiben is tónusban tartva. Ettől ez az egész nem tud abban az értelemeben kiteljesedni, ami ennek a képnek az üzenete lenne. Ez nem azt jelenti, hogy le kell vágni minden mást vagy csak a tükröt kell megjeleníteni, hiszen nyilvánvaló, hogy szükség van arra, hogy ez valamilyen kontextusba kerüljön és értelmezhető legyen az első másodperctől fogva, hogy igen, ez egy visszapillantó tükör, de nem vagyok benne biztos, hogy ez így most megoldódott. (hegyi)