Szemeim lehúnyom, mire furcsa belső ragyogás tölt el, mely mint bűvös napsütés lelkem minden zegzugát beragyogja. Sugarai ezerszínűen szikráznak és nagy fényprizmák csillannak, melyek mélyén – mint lávalámpában – lüktető formák, arcok, mozdulatsorok, érzések kavarognak, váltakoznak gyors egymásutánban a környezetből beszűrődő hangok kakofóniájára.
A néma búgásba váltó sistergés-zúgás; egy távoli fémes kattogás szaggatott törtüteme, el-elsuhanó erdők, városok, üres gondolatok. Duruzsolás, beszédfoszlányok – "Ennek jónak kell lennie, mer’ Nokia!"; távolabbról egy kihívó női kacaj aranydukátszerű csilingelése és a Bolero dualtone verzióban – majd egy hisztérikus vonatfütty, mely szétfolyik mögöttünk a vad rohanásban.
Lüktető industrial, melynek színes örvénye magával ragad, megszüntet mindent, ami kézzel fogható és valós, és egybeolvaszt mindent, amit ismerni vagy tudni véltél – mindent, ami van, volt, vagy lehetne.
A teljes nyugalom és a remegő gyönyör egymásnak feszül, receptorok és perceptorok töltődnek, telítődnek, majd mind egyszerre sülnek ki egy hatalmas villanással, mikor a szemből érkező vonat hangrobbanása hirtelen mellkason vág. A képek ezer darabra zuhannak szét, távolodni tűnnek, majd új irányt véve újra alakzatba rendeződnek – és a lüktetés folytatódik tovább.
Vad külső-belső utazás koponyám és a világ körül. Egy kedves piros plüssfotel karjaiban, a vasúti kocsi andalítóan oltalmazó melegében.
Hm...Korrekt. Be kell hogy valljam, erre nem gondoltam. Na többek között ezért is lenne jó majd ama eszmecsere...
Mivel még a címlapon van az írásod, annyit még hozzáfűznék, hogy itt is alapvetően két út van szerintem: vagy tényeg kiválasztod a csoportot, hogy kinek írsz, és megtanulod hogyan lehet azt a csoportot a legkönnyebben elérni, megfogni és megtartani, vagy nem érdekelnek ezek a csoportok és írsz a magad örömére magadról magadból, és akit érdekel ez így, az mehet veled. Azt gondolom, hogy mind a két út érthető, és mindkét úton van nyilvánvalóan szakmai fejlődési lehetőség is, stb... de más a hangsúly (bár átfedések is bizonyára akadnak).
A Te eredeti írásod azért tetszett, mert nagyon jól rétegződött, és mert líraibb. A variáció rá meg azért, mert mozgásában volt expresszív. zt gondolom, hogy az emberek (általában) bár rendelkeznek egy adott szélességű befogadókészséggel, de időben és térben az igényeik, befogadási hajlamaik, tetszéseik, ráhangolódásaik önmaguk változásaival változnak, vagy inkább változhatnak... Ahoyg itt is jelen esetben nem a megoldások versengenek egymással, hanem hangulati álapotoknak megfelelő tetszésnyilvánítások jelentek meg :)