Szemeim lehúnyom, mire furcsa belső ragyogás tölt el, mely mint bűvös napsütés lelkem minden zegzugát beragyogja. Sugarai ezerszínűen szikráznak és nagy fényprizmák csillannak, melyek mélyén – mint lávalámpában – lüktető formák, arcok, mozdulatsorok, érzések kavarognak, váltakoznak gyors egymásutánban a környezetből beszűrődő hangok kakofóniájára.
   A néma búgásba váltó sistergés-zúgás; egy távoli fémes kattogás szaggatott törtüteme, el-elsuhanó erdők, városok, üres gondolatok. Duruzsolás, beszédfoszlányok – "Ennek jónak kell lennie, mer’ Nokia!"; távolabbról egy kihívó női kacaj aranydukátszerű csilingelése és a Bolero dualtone verzióban – majd egy hisztérikus vonatfütty, mely szétfolyik mögöttünk a vad rohanásban.
   Lüktető industrial, melynek színes örvénye magával ragad, megszüntet mindent, ami kézzel fogható és valós, és egybeolvaszt mindent, amit ismerni vagy tudni véltél – mindent, ami van, volt, vagy lehetne.
   A teljes nyugalom és a remegő gyönyör egymásnak feszül, receptorok és perceptorok töltődnek, telítődnek, majd mind egyszerre sülnek ki egy hatalmas villanással, mikor a szemből érkező vonat hangrobbanása hirtelen mellkason vág. A képek ezer darabra zuhannak szét, távolodni tűnnek, majd új irányt véve újra alakzatba rendeződnek – és a lüktetés folytatódik tovább.
   Vad külső-belső utazás koponyám és a világ körül. Egy kedves piros plüssfotel karjaiban, a vasúti kocsi andalítóan oltalmazó melegében.

(http://www.youtube.com/watch?v=d_S5w155RFY)

Hozzászólások

12
Értékelem!

Mivel még a címlapon van az írásod, annyit még hozzáfűznék, hogy itt is alapvetően két út van szerintem: vagy tényeg kiválasztod a csoportot, hogy kinek írsz, és megtanulod hogyan lehet azt a csoportot a legkönnyebben elérni, megfogni és megtartani, vagy nem érdekelnek ezek a csoportok és írsz a magad örömére magadról magadból, és akit érdekel ez így, az mehet veled. Azt gondolom, hogy mind a két út érthető, és mindkét úton van nyilvánvalóan szakmai fejlődési lehetőség is, stb... de más a hangsúly (bár átfedések is bizonyára akadnak).

A Te eredeti írásod azért tetszett, mert nagyon jól rétegződött, és mert líraibb. A variáció rá meg azért, mert mozgásában volt expresszív. zt gondolom, hogy az emberek (általában) bár rendelkeznek egy adott szélességű befogadókészséggel, de időben és térben az igényeik, befogadási hajlamaik, tetszéseik, ráhangolódásaik önmaguk változásaival változnak, vagy inkább változhatnak... Ahoyg itt is jelen esetben nem a megoldások versengenek egymással, hanem hangulati álapotoknak megfelelő tetszésnyilvánítások jelentek meg :)

12
Értékelem!

Hm...Korrekt. Be kell hogy valljam, erre nem gondoltam. Na többek között ezért is lenne jó majd ama eszmecsere...

12
Értékelem!

Cserélhetünk eszmét alkalomadtán, nem gond. Én, mint olvasó azt szeretem, ha kizökkentenek, gondolkodásra, beleérzésre késztetnek, az egyenesvonalú, kerekmondatos szövegek az ilyeneket kedvelő olvasókat szólítják meg, akik viszont nem feltétlenül tudnak mit kezdeni a zaklatott képekkel.

12
Értékelem!

Kicsit kiteszem a lábam, s erre ez? :)
Köszönöm a hozzászólásokat.
- István: Értem én, és egyébként abszolúte (azaz teljes mértékben :D) egyetértek, én sem vagyok oda az idegen szavak felesleges szerepeltetéséért, sőt, de a "kakafónia" szót egy bizonyos South Park rész óta szeretem, ha őszinte akarok lenni - valószínűleg ezért, nna...:)
- Aureliano: Teljes mértékben igazad van a "hangjáték" dologgal, ezek az írások mind elhangzottak anno Aránylövéseimben, oda is készültek eredetileg, de gondoltam, legyen ne csak audio de vizuál is...Próbálkozások, szárnybontogatások, csak hát nekem (még) túl személyesek, frissek, (még) nem tudom őket feltétlenül helyükön kezelni, értékelni, illetve hát nálam egész egyszerűen azért működnek, mert én "láttam" őket..Úgyhogy a visszajelzések nagyra értékelve (nem véletlenül említettem ott a Mappában akkor azt, amit..), a remix pedig egyenesen megható. :D Megfogja a megélésnek magának a rövidségét, kellőképp zaklatott. Pár (számomra kedves) képi fordulatot talán hiányolok, illetve a "hagynád a befogadót, hogy kitalálja az összefüggéseket" az eddigi (csekély) tapasztalataim alapján kicsit necces lehet, de lehet hogy én vagyok íly zsémbes, odvas, szomorúfűz.
Ha esetleg nem vennéd tolakodásnak, egyszer, valamikor egy eszmecsere a témában igazán felvillanyozna.
...és még ha "és"-sel nem is kezdünk mondatot, akkor is hadd álljak ki az osztály nevében, s mondjam: kérnénk szépen több Aureliano-írásokat!

köszimánszépen.

12
Értékelem!

Tényleg nagyon jó Aureliano megoldása! Tetszik :)

12
Értékelem!

Maximálisan egyetértek Aurelianoval. Ritka, hogy ennyire nagyon. Töke lett, bátrabb és erős, amit kihozott AU.

12
Értékelem!

Szia Gergő!

Szerintem ennek a műnek az elsődleges közege a linkelt hangvetítés, elsősorban ezt kellett volna leckeként beadni, és esetleg a szöveget linkelni. Az ott egész jól működik. A szöveget a szándékolt hatáshoz érdemes volna még jobban igazítani, a zaklatottság/ritmusosság elegyét lehetne azzal fokozni, ha elhagynál belőle kötőszavakat, és hagynád a befogadót, hogy kitalálja az összefüggéseket. Remélem nem haragszol meg a belekontárkodásért, valami ilyesmire gondolnék:

"Szemeim lehúnyom furcsa belső ragyogás tölt el bűvös napsütés lelkem minden zegzugában sugarak ezerszínű szikrái nagy fényprizmák lávalámpában lüktető formák arcok mozdulatsorok érzések gyors egymásutánja környezetből beszűrődő hangok. Kakofónia ...
Néma búgásba váltó sistergés-zúgás távoli fémes kattogás szaggatott törtütem el-elsuhanó erdők városok üres gondolatok duruzsolás beszédfoszlányok – "Ennek jónak kell lennie, mer’ Nokia!" távolabbról kihívó női kacaj aranydukátok csilingelése duáltón-bolero hisztérikus vonatfütty-szétfolyás mögöttünk. Vad rohanás."

Persze mondhatod, hogy az már az én megoldásom volna, nem a tiéd.

12
Értékelem!

Oké, persze, jogod és lehetőséged is van idegen szavakat használni, ha az szolgálja egészen pontosan az elképzelésedet. De van egy olyan veszélye mindig a bonyolultabb vagy kevésbé ismert kifejezési módnak, hogy defókuszálja az írást (Olyasmi ez, mint amikor fotográfiában a technika erősebb a képnél.) Természetesen vannak írások, amelyek a nyelvi fordulatokra, kifejezésekre, színezetekre hajtanak (pl. nyelvi játékok, humoros darabok) vagy pl. a tudományos írások, amikor a szakma kívánja meg a szakkifejezésket, stb... Szépirodalomban általában kevésbé javasolt (de ez is iskola kérdése talán). Fontos, hogy nem a szó idegen eredetével van baj, hanem a szélesebb érthetősége miatt jobb eredményre vezet az egyszerűbb kifejezési mód. Pl. ha a kakofónia közérthető és általános kifejezés, amit nem kell szótároznia egyik olvasódnak sem, akkor szerintem rendben van. Ha ki kell nyúlnia, már megfontolandó. Ha nem közérthető, de nem írható le sehogy másként amit ki szeretnél fejezni, persze, akkor is rendben. Plussz írói szabadságod is ott van :) Csakis elmélkedem ezen persze, nincs kőbe vésve... :)
És örülök, hogy Szemzőt fókuszáltad :)

12
Értékelem!

Kedves István! Köszönöm.
Javaslatoddal általánosságban egyetértek, itt ebben az esetben azért nem teljesen.
Megnéztem gyorsan a wiki-n, h mi is az egzakt jelentés, mert nálam leginkább "érzésből" szerepelt a dolog. Nos, be kell hogy valljam, a "rossz hangzás" az meglepett, a "hangzavar" inkább oké, bár a "kakofóniának" szerintem (főleg laikusoknak illetve zajzene-kedvelőknek) inkább ad egy (ál)zeneiség-érzetet. Vagy mit.
A receptor-perceptor szójátékot pedig nem tudtam kihagyni, utóbbira azt hittem, hogy én találtam ki (az angol "perception" azaz észlelés szót megtekerve), az előbb végzett google-ös keresés pedig nagyon meglepett - olvastam régen Transformers képregényeket (igaz ugyan, h csak magyarul), de nem rémlett onnan a dolog.
Ja...félre ne értsd kérlek, mindezeket pusztán a mindent-megmagyarázni-"tudás"/akarás kényszere (akik ismernek, tudhassák) mondatja. :)
Eszembe akartak jutni közben Szolzsenyicin sorai is a Pokol tornácából, ott is volt valaki, aki mindig a Legfelsőbb/tisztább Nyelv (valami ilyesmi, a könyv messze innen, a modernkori cenzúrának köszönhetően meg nem egészen úgy van ám, hogy a rendszerellenes irodalom minden utcasarkon elérhető lenne :D) javaslatát szorgalmazza, mely teljesen nélkülözi az idegen szavak használatát, s mindent inkább oroszul ír le/körül.
A Szemző-tippet pedig tényleg szívből köszönöm, első netes szemezgetés alapján kincset adtál kezembe. Ez eddig kimaradt valahogy...Mint oly sokminden más is. Pedig a (jó!) zenés v. nemzenés mese/hangjátékok gyermekkorom óta nagy kedvenceim.
Szóval...
Kedves István! Köszönöm.

12
Értékelem!

Jól átjön az érzés, szépen rétegzed egymásra az átfutó pillanatokat. Egy javasat: amit lehet magyarul (vagy közérthetőbben) írni azt javaslom magyarul ( vagy közérthetőbben) írd (pl. kakofónia).
A képes hanghjátékról pedig Szemző Tibor jutott eszembe :)
Nekem tetszett ez a fütty! :)

Új hozzászólás