Nagyon izgalmas az a fajta megközelítés, amikor a gesztusokat csak a szemre koncentráljuk, és valamilyen takarással vagy vágással a többi mimikai közlési formába belevágunk vagy takarunk. Egyébként tudjuk, hogy a világ nagy részén a nőknek ilyen arcfátylat kell az arcuk elé tenni, hogy a vágykeltés és a kommunikáció az ellenkező nemmel megszűnjön, persze itt érdekes kérdés, hogy a szem is elég sok mindenről tud beszélni. Ennél a képnél nekem az a problémám, hogy túl szűkre van vágva. Szépek az ívek rajta, csak nincsenek befejezve. Főleg a homloknál zavaró ez a vágás, hogy miért ilyen erős ott a vágás. Ha pedig azt választjuk, hogy ennyire szűkre szabunk valamit, akkor ott azt kell nagyon megtalálni, hogy mi az, ami képalkotó elem és mi az, ami nem, jelen esetben akkor viszont jóval lejjebb kellene vinni a felső margót, vagyis a homlok nem képalkotó elem, önmagában elviszi a kép ötödét, miközben egy homogén szürke felület. A haj izgalmasabb lenne a száj előtt, tehát ha meghozok egy döntést, hogy én ennyire koncentrált üzenetet akarok, kevés eszközzel, akkor ki kell zárni a nem fontosat és be kell hozni azt, ami lírát közvetíthet. (hegyi)