unplugged

Az első lecke megvalósításakor sokat gondolkoztam az ábrázolni kívánt hangulaton. Kicsit megszegve, túllépve a feladat "ön" részén elkezdtem tudatosan keresgélni, míg egyszer csak megszületett ennek a posztapokaliptikus mátrix-scifi-cyberpunk elegynek az ötlete. A fotót egy Casio Exilim EX-Z25-ös géppel csináltam, voltaképp az automata beállításokkal, a vakut vettem le egyedül, a hangulathoz sötétebb hátteret terveztem. Gondolkoztam fekete-fehér képen is, de akkor a kábelereimből kifolyó sav/vér zöldje nem érvényesült volna (Photoshoppot mellőzni kívántam). Sajnos a fényviszonyokkal még nem tudok annyira játszani, ez a képen látszik is. Egyelőre ennyi jutott az eszembe, elérkezett a pillanat hát, elengedem őt :)

Kedves Szabolcs, újfent köszöntünk az Estiskolán. Ahogy a leiratot olvasom, nagyon is tudatos alkotásról van szó, gondosan készültél erre a megoldásra, és én értem is a képi üzenet másodlagos rétegét is. Az első réteg ugye az, hogy bemutatkozunk, és valami testrészünkkel megjelenünk itt az Estiskolán. Ez a bemutatkozás tökéletesen jól sikerült. A második körben, tehát az, ami az egésznek a mondanivalója, van egy kicsi billegés. Ettől függetlenül a három csillag megvan, és megvan az első leckének a megoldása is, de érdemes majd odafigyelni arra, amit mondok. Értem én, hogy miért vannak a hangyák a képernyőn (mi így hívtuk a tévé képernyőjét, amikor nem volt adás), mert látszik, hogy a gép nem tud kapcsolatot teremteni az emberrel, és ebből kifolyólag nincs információ. Az is jó megoldás, hogy ez egy laptop, a billentyűzet is látszik, és viszonylag feszesre komponálható a laptop képkivágásával a kompozíció. Ami kérdéses számomra, az, hogy miért kell ehhez kétféle kábellel dolgozni. El kell döntenünk, hogy egy USB kábelen fut az információ, vagy egy hangkábelen. Mivel itt egy technikai megoldásról van itt szó, ebben nem nagyon szabad tévedni. Ebből adódik az is, hogy a csuklónál körbetekert kábelek ebben a formában inkább úgy néznek ki, mint egy bölcsész-diplomás Diáksziget látogatásánál a kis bőr karkötők, amiknek biztos megvan a transzcendens jelentése, de itt most ennél a képnél ez, mivel erre utal inkább, az üzenet lényegét gyengíti. A következő, amit észreveszek, a zöldes-kék folyadék. Ezzel gondolom sokat dolgoztál, hogy valami olyan irányt tudj mutatni, mintha ebből az androidból a hűtőfolyadék folyna, vagy valamilyen sebesülést kapott volna, és folyatja a „vérét”. Értem, hogy el akartál vonatkoztatni attól, ami a humanoidokra jellemző vörös szín, és azt is értem, hogy az ember testnedvei között vannak mások is, amik meg tudnak itt jelenni, ezért ennél talán szerencsésebb színt is lehetett volna találni, mert ez most így kevésbé mutat erre a robotikai kenő, avagy hűtő folyadékra, miközben valószínű ez lett volna a cél, sokkal inkább valami olyan ügyre, ami bizonytalanná teszi a nézőt. Más színt, más állagot kellett volna találni, talán zselésebbet és határozottabb színt. Ez a kékes szín eléggé fáradt dolog. Én láttam fűnyírót, meg különböző barkácsgépeket, azokban is vannak ilyen kenőolajak, azok határozottabb színnel tudnak megjelenni. Ennyit tudok hozzátenni, ha már ezt a játékot nézzük. Egyébként az üzenet rendben van, sok mindent elárul az alkotóról, legfőképp azt, hogy milyen kapcsolatban van ő a számítástechnikával. Biztos, hogy fontos az ő életében ez a fajta kapcsolódás. Én abban reménykedem, hogy jönnek folytatások a képekre, és, hogy az Estiskola csapata egy kicsit ki tudja rángatni Szabolcsot a számítógép-képernyő mögül. (hegyi)
értékelés: