Ez egy nagyon szép ritmus, egy dolog von le az erejéből, a melltartónak a pántja. Én ezt már többször elmondtam önarcképeknél, amikor az önarcképnek nem lényegi eleme a ruha, és amikor azt mondom, hogy ezekben az esetekben érdemes akkor is megpróbálkozni akttal, félakttal, hogyha nem is fog a testből több látszódni, mint a fej, mert lelkileg, pszichésen visz téged bele ebbe az élménybe az akt, még jobban átadod magad vagy még esendőbbé válsz, minden esetre érzelmileg mélyít a palettádon. Itt most ez formai probléma, ez a fehér megszakítja a vállnál ezt a nagyon szép ritmust, amit kapunk, de egyébként semmi más baj nincs ezzel a képpel, mert nagyon jó az a megfigyelés, hogy így kidugom egy kicsit a fejem és akkor mi fog történni. Szépek az ívek az áll alatti részén, amit az árnyék kihoz a vállal, és az egész kar felé mozduló ívvel, ez mind jól ritmizál és harmonizál azzal, ami az arc körberajzolódása. A hajból az a nagyon pici kis jelzés, ami bejön a képbe, az fantasztikusan tetszik nekem. Az a kérdés most ugye itt az új megoldásnál, mert most már csillagokat is adok, hogy most mi jobb, ha három csillagot adok vagy kettőt, most az elején a dilemmámat is megosztom, mert tulajdonképpen ha eltekintek ettől a melltartópánttól, akkor ez egy három csillagos kép. Lehet, hogy más ezt megoldja és kiretusálja és meg azt mondom, hogy ettől nekem már nem teljesen tökéletes az élmény és így már csak két csillag, úgyhogy most rögtön az elején felrúgom a saját szabályomat és azt mondom, hogy most legyen három csillag, de kérek egy ismétlést a melltartópánt nélkül. Tudom, nem egy könnyű dolog, mert ehhez érzelmileg is hangulatba kell kerülni, de próbáld meg, hátha sikerül. Én nagyon kíváncsi lennék rá. (hegyi)
értékelés: