Tömören: Kriszta egy kiváló önportré sorozatba kezdett februárban, és én ennek a sorozatnak egyik darabját választottam hónap képének. Azt gondolom, hogy nem is kellene részleteznem tovább, de így száraz tény maradna, miközben nem ez van bennem! Sok, szememnek, szívemnek nagyon kedves fotót láttam a hónapban. Színes foltok, és humoros pillanatok varázslóitól az örök kísérletezőkön át, a lenyűgöző, filmszerű pillanatokat megörökítő, vagy spontán pillanatokból építkező társak fotóikig sok szépet, elgondolkodtatót vagy éppen hangulatfestőt, kísérletezőt láttam, melyből számos meg tudott szólítani. Szinte olyan ez, mint egy családi összejövetel, ahol a régen látott, hallott közelebbi és távolabbi rokonok mesélték és mutatták életüket, kínzó vagy éppen boldog napjaikat, groteszk eseteket, megejtő pillanatokat. És mint egy ilyen összejövetel után, hazafele bandukolva a fejemben még a sok történettel, az egyik jobban zakatol bennem, talán mert jobban is ismerős a magam otthonából, vagy mert jobban kaput nyitottam neki. Hát, ez történt velem. Gratulálok Krisztának a felfedezett úthoz, és köszönöm neki az élményt! (Mészáros István)