Portré

Nagyon érdekes az, hogy egy ilyen szórt raszter van az egész képen, érdekes a klasszikus portré viszonylatában, hogy ezt a döntött kamerát választja a Bea. Kicsit a kalap vagy a sapka, amely egy védekezés is tulajdonképpen a hajkorona mellett, annak az árnyékából tekint ránk. Nagyon érdekes és trükkös kép, merthogy a jobb oldali állkapocsba belevág a képkeret, mégis érdekes módon, mivel a szemek uralják, és a száj ívei uralják, meg ez a sapka simléder ív az egész képet, egészében ugyanakkor pont emiatt nem gond az, hogy az emberi test nagyon sok helyen csonkolva van. Ez egy háromdisznós kép. (szőke)
értékelés:

Bea előző munkájához, amellyel bemutatkozott az oldalon, nagyon erőteljesen kapcsolódik ez a másik rövid, pici kis film, amely most ugyanúgy szinte hang nélkül az emberi arcot egy döntött kompozícióban mutatja be. Talán azért elfogadható, hogy a film bevezetéssel és befejezéssel nem rendelkezik, hanem a tárgyalás része van itt egy apokrifként elhelyezve fekete-fehérben, mert olyasmi sejthető, hogy majdan a Bea, ha esetleg ugyanúgy ahogy a többiek, hosszabb időt itt eltölt, valószínűleg mélyebben fog az önmegismerésében elindulni és olyan minthogyha ennek egy felütése lenne ez a kép. Azt gondolom, hogy a második lecke önportré házi feladatra ugyanakkor, amikor elkezdődnek itt a munkák, jár három disznó, és nagyon várjuk Bea további munkáit. (szőke) értékelés:

Nagyon örülök, hogy Bea küldtél házi feladatokat. Az első lecke portré arc nélkül házi feladat már csak azért is izgalmas, amit beküldtél, mert mozgófilmre készítetted. Azt a hasonló utat, kérdés felvetést, amelyet mások már esetleg ugyanígy fényképekkel, állóképekkel küldtek el nekünk - jelen esetben a mozgókép annyiban segít, hogy a test mozgásai és mozgásán keresztüli megismerés felé sokkal erőteljesebben, intenzívebben működik. Ennek az egyik eszköze az, hogy a kéz mozdulatai, mozgássorozata a megszokottnál lassabb, elmesélőbb, elbeszélőbb, feltáróbb. És egy hármas szerkezettel dolgozik ez a pici etűd, mert a kéz középpontjában, abban a tenyérrészben, amellyel érintünk, simítunk, sokszor dédelgetünk, és amely sokszor, ha valaki számunkra fontos, oly forróvá válik, a rendes fizika által érthetetlenül sok hőt termel, ez a tenyérközpont tartalmaz egy parányi kis féldrágakövet, vagy hegyikristályt, vagy rózsakvarcot, vagy esetleg egy olyan rózsakvarcot, amelyet sokáig az elkészülte előtt kint hagyhattak a napon és a rózsakvarc ilyenkor elveszti a rózsaszín hatását, de valószínűleg ez egy hegyikristály, egy ékszer van a tenyér közepén. Egy olyan ékszer, amely a test ékszere. Nem abban a megfogalmazásban, ahogyan a testékszereket ma oly sokan ismerik és használják, hanem abban a megfogalmazásban, amitől a tenyér ékévé válik ez a kis forma. A harmadik része a filmnek pedig az élesség elveszítése. Hiszen a kamera ráközelítésével egyre jobban életlenné válik ez a felület, és mivel ennek is egy ugyanúgy lírai, lassú menete van érthetővé válik, hogy miért. Mert csak a fények, a foltok, a ritmus marad a film végére. Nagyon örülök annak is, hogy még ha azt is fogod írni a kommentekben, hogy nem volt lehetőség új hangot szerkeszteni a képre, én örülök, hogy ennek a filmnek úgymond nincs zenei, vagy valamilyen különleges hangja, mert ettől a puritánságtól sokkoló, ettől zavarba ejtő ez az első házi feladat. Nagyon köszönöm, hogy elküldted a filmet és várjuk a következő munkáidat. (szőke) értékelés: