Azért választottam Csaba képét a májusi hónap fotójának, mert annyira kézenfekvő, annyira egyértelmű volt, hogy ennek pihének és kéknek és aranynak a kombinációja a "május", hogy amint megláttam, már tudtam, hogy az Icarus az, ami magába foglal minden érzést és gondolatot, ami ilyenkor átjárja az embereket - legalábbis engem. Nekünk 365-ösöknek amúgy is különleges ez a hónap, hiszen véget ért a projekt. Kicsit olyan, mint a tanév vége, kirepülés az iskolapadból, a napi rutinból, jön a vakáció. Persze Icarus története nem a legvidámabb mesék közé tartozik, de akárhogyan is nézem, nem tudom meglátni ebben a fotóban a tragédiát, csak a napot és a szárnyalást, semmi mást. Megvallom, nagyon nehéz megindokolnom, hogy miért ezt választottam, mert tényleg annyira magától értetődő, mintha azt kellene megmagyaráznom, hogy miért jó lélegezni, bőrön érezni a napot és a szelet vagy hűsölni a vízparton. Nem is húzom tovább. Csaba, köszönöm ezt az élményt, ezt a hangulatot, amit az Icarussal teremtettél. (Pápai Adél Zoé)