Önportré arc nélkül

Az alapötlet megvalósítása túl sok technikai problémát vetett fel (a távolság, látószög, háttér harcoltak egymással), és a végén - talán nem meglepő módon - a legegyszerűbb megoldás lett olyan, ami egészen hasonlít arra az elképzelésre, amit kitaláltam.
   Van még egy másik ötletem, csak kell valaki, aki vigyáz a gépemre, mert kb. 10m-ről kellene fotózni, és aggódok, hogy közben valaki merő tréfából lenyúlja a masinát :)

Köszöntünk Gyula téged itt az Estiskolán. Nagyon köszönöm, hogy megtiszteltél és küldtél bemutatkozó képet. A lábakkal, a láb és a külső környezet kapcsolatában sok variáció érkezett már. Amiért én különösképpen szeretem ezt a kezdő üzenet, az hogy kellő humorral van mindez létrehozva. Gondolok itt arra, hogy a fényképezőgép az alkotóval együtt megbillen, hátrahanyatlik, talán egy napozószékben, napozóágyban és a lábak, amelyek napbarnítottak és a kis szandálnak a csíkjait is mutatják. A lábak és a szövetnadrág az ég felé mutat, és talán Magyar Televízió környékén, vagy nem tudom én valahol a belvárosban készülhetett ez a fénykép, mindez a városi környezethez képest a lábak a fölfelé, ég felé szálnak el és jól komponálódik ez a kovácsoltvas erkély is. Én elsősorban ezt a humorforrást érzem fontosnak a képben, másként fogalmazva, de ne sértődjél meg, azt a pici pimasz ízt. Remélem, hogy ez a későbbi beküldött alkotásiadban majd bizonyítódnak, a későbbi képeknél talán ezek erősebben jelennek meg. Én nagyon szeretem ezt a képet, három disznósra értékelem. (szőke)
értékelés: