365/62.
Miért a hónap képe:

Kedvelem az absztrakciót, a minimált, a fekete-fehéret, megérintenek a fájdalmas-szomorú impressziók, az emberi drámák, sok képet választhattam volna, de szívemhez mégis a színes áll a legközelebb, az élő, a lélegző, a tér, a spontaneitás, minden, ami elvarázsolt, ami gyermeki. Így ez a kép is azonnal megfogott közvetlenségével, a reggeli fényekkel, a párába burkolózó dombokkal. Hallom a lovak ügetését, a szekér recsegését, érzem a tüdőmben a friss levegőt, és én is ott ülök a szekéren kezemben a fényképezőgéppel, és örülök, hogy élek, hogy ott lehetek, és rám mosolyognak a másik szekérről. És örülök, hogy ezt megörökíthetem és megmutathatom másoknak is, és ámulok, hogy nem borul le az a hatalmas adag széna vagy szalma az utasokkal együtt egy nagyobb döccenőnél. Köszönöm ismét Szentgyörgyi Jánosnak, hogy augusztusban én választhattam, és köszönöm Homonnay-Tóth Zsuzsának ezt a képet. Bár láthatnám nagyobb felbontásban! (Zsova Kriszta)

58/2.

58/2.

Ezek a pléh Krisztusok zseniálisak tudnak lenni, én azért nem vagyok nagyon meggyőzve erről a képről. Azért nem, mert az a villanyoszlop konkurál tónusban azzal, amit a kereszt mutat. Nem tudom, mert erről még nem nagyon beszéltünk, vagy csak érintőlegesen, hogy Zsuzsa mit gondol az utómunkáról. Nagyon félnék attól, ha azt mondanád, hogy nincs rá szükség, mert akkor az egy komoly vívás lesz kettőnk között, hogy ezt lebokszoljuk. Én szeretném, ha az utómunkát fontosnak tartanád, és ehhez a tónusok rendezése is hozzátartozik. Takard le az ujjaddal ezt a villanyoszlopot, és egyből élni kezd az egész, ugyanakkor ha lehagynád, nem lenne jó. Tehát kell az oda, mert ad egy nagyon határozott zárást, és ettől lesz dinamikus a kép. De ebben a tónusban, hogy ennyire veri a nap, nem tudok odafigyelni erre a Krisztusa, holott annak az összes kis koszossága fontos lenne. (hegyi)