Egyrészt persze értelek, mert igen, kár. Másrészt én most újratanulom az örömöt. A feltétel nélküli, korlátokkal nem foglalkozó örömöt. Nagyon jó élmény volt, mert azt láttam, hogy vannak még rajtam kívül, akik a szeretetben hisznek. :)

(Ez egy régebbi hozzászólás, csak elírtam benne valamit, javításkor meg előre rakta. :( )

:) Sajnos én sem bírtam végig, mert hiába volt az öt kávé, a háromnegyed négyes kelés megbosszulta magát.

Igen, ez nagypn fontos, ha nem lett volna tegnap a Látszótér Maraton és nem vagyok fenn hajnali ötig, még az is lehet, hogy elmenetm volna az ellenérzésem ellenére. 

Jó, hogy kinn voltál, én magam hezitáltam, aztán úgy voltam vele, hogy fenének vonulni korlátok között, miért nem lehet ezt enélkül már végre?