Hozzászólások

Viktória egy reggel nehéz álomból arra ébredt, hogy ágyában óriási, csúf hallá változott. Pikkelyei csillogtak a reggeli fényben, hófehér hasa büszkén ívelt a puha paplanon. Nem volt gyakorlott horgász, sem halaspultos a Tescoban, így azon tűnődött, vajon márna-e, esetleg egy méreten felüli ponty, vagy gyermek-busa. De nem sokáig tűnődhetett, mert furcsa nyugtalanság fogta el, száját hiába tátogatta, orra nem volt, este még megvolt füle helyén mostanra valami szárazon legyezett és sürgetően sóvárgott sűrű levekben mártózni. A levegő, aminek korábban oly sok megjelenési formáját szerette, lágy szellőtől az esőszagúan pustoló szélig, most az ellenségévé változott. Még egy utolsó napiképet készített, hogy hogyan, az maradjon az ő titka, elbúcsúzott a laminált padlótól és ikeabútoroktól, a képet feltöltötte, hogy hogyan, az maradjon az ő titka, majd csapott egy utolsót izmos uszonyával, kopogtató családtagjainak azt mondta: -o-o-o-o- (tátogást ennél jobban nem lehet írásban visszaadni) és ... újra felébredt egy új napra, egy új napikép ötletével, és valami sós mocsárvíz és békalencse ízzel a szájában.

Ez a te szobád bagy valaki ott hagyta a hotelben?

Hallal hálni?! Ki hallot már ilyet?

Mi a hal története? Nagyon kíváncsivá tettél.

Az igazi? :))) De persze, értem is, vagyis valamit azért kiüzen... :)

Új hozzászólás