Én szeretem a 2:3-at, a Canon DSLR is az. Közelebb is van a definíció szerinti aranymetszéshez, mint a 4:3. Mégis amikor álló kocka kell, akkor általában túl keskenynek érzem. Állóban a 4:3 az amit arányosabbnak érzek. (Érdekes, hogy miért nem az 5:3 került képbe annó, ami még közelebbi az aranymetszéshez. :)))

Ha van a dolog mögött koncepció, akkor bármit lehet, ha nincs, akkor mindegy. Mondom ezt a képarány felrúgásra.

Szóval osszesegeben szerintem a keparany nem standard, mert akkor jön egy ilyen huszonéves srác, és a feje tetejére állítja Cannes-t.
De hozzátenném, nem miatta választottam a 16:9et, hanem a lehető legtöbbet akartam fotózni a telefon befogadokepessegebol.

De csak hogy egy példát mondjak fotós filmre: Xavier Dolan Mommyja 1:1-ben van, és a kép kiszeledeset 16:9re lelki dolgokhoz, a szabadsághoz köti. Érdemes megfigyelni, hogyan dolgozik a keparanyokkal.

Jó, hát a te szemednek lehet jobban esne, nekem meg így. Most erre mit mondjak? Elhiszem, hogy ezek a dolgok nem véletlenek, de a 16:9 special nem a mozgás miatt jött létre, hanem a western filmek cowboy-jai miatt, a kalap szélét bele kellett komponalni a képbe. Mára meg szerintem a fúzió a jellemző. Filmesek fotós képeket csinálnak, fotósok meg simán "filmeseket", a digitális technika és legfőképpen a dslr-ek kamerakent használata teljesen elmosta a határokat.

Ezen gondolkodtam, de a 16:9 az film, és nem véletlenül lett az, mert a mozgás és a jelenet igényli, hogy legyen tere oldalra, viszont a fotó meg nem véletlenül az, ami, és azzal a képmérettel és arányokkal, mert az állókép szemléléséhez és komponálásához meg a 2:3 áll közelebb a 9:16-hoz képest. Na valahogy így.

Meg így egy kicsit filmesebb (16:9) ;)

Ilyen a telefonom képarànya, ha 3:2re veszem, oldalról vág le, nem alul-felülről.

Nekem ez olyan bent is kint vagyok. Hiába beltér, mégis ad egy nagy szabadsághangulatot. Talán a tenger, a végtelen, a hajó az utazás lehetősége... Ezért is jó, hogy nyitott maradt fent a kép. De bent is rend, egyszerű, letisztult környezet, így maradni is lehet. Ez az igazi szabadság: amikor mehetsz, de tudsz maradni is. Önként.

Nagyon kedvelem a nyugalmát, kis szomorúságát is. (Viki, az érzékelőd adja ezt a fura méretet, vagy vágsz belőle? A szabvány Leica 3:2 a szemnek jobb lenne talán, azaz fenn és lenn olyan jó lenne még egy kevés. )