Hat ezt az utomunka dolgot meg gyakorolni kell. Ezt is, persze, de ez most nagyon nem olyan, amilyennek akartam, pedig harcoltam a csuszkakkal. Talan tul sokat, az a baj. Ha valakinel epp csak felsejlenek a hullamok anelkul, hogy megeroltetne a szemet, es raadasul inkabb fekete a hatter, mint sotetszurke, az szoljon. A tobbiektol bocs.
Zsuzsa, egyreszt koszonom, masreszt nem kellett ra gondolni, akarhogy tettem, azok a franya hatterbeli vonalak mindig folytatodni akartak valahol a kavicson. Sokaig kellett forgatni, mashova tenni, nezopontot valtani, amig sikerult elerni amit akartam, hogy nagyjabol mindenhol merolegesek legyenek a vonalak. :)
Milyen erdekes, hogy ilyen latszolag apro dologrol teljesen ellentetes es hasonloan hatarozott elkepzelesunk van. Imadom ezt. :)
Ha nem baj, a képről is kicsi szó.
Kérdés:
Csaba arra nem gondoltál, hogy úgy fordítsd a kavicsot, hogy az alap hullámai folytatódjanak benne?
Mert kalibrálás ide, nemkalibrálás oda, nekem ez tetszik. Jó kis játékokat lehetne vele még csinálni. (hasonlóan a fogpiszkálókhoz)
Egyébként jó volt ez az eszmecsere, kalibrálásilag rendesen megvilágosodtam - mint egy jól kalibrált monitor.(bocs)
Zoli, szerintem a "kalibrált monitor világosabb, mint a mezei felhasználók nem kalibrált monitora" nem feltetlenul igaz, de ha el is fogadjuk, hogy nagyreszt igy van, meg mindig ott vannak a kulonbozo szinek, ahol nem lehet ilyen altalanosito megallapitast tenni. Ahany nezo, annyikepp jelenik meg a kep. Akarhogy kalibral az ember otthon, ha a masik oldal kek szemuvegen keresztul nezi a kepet. Hiaba teszel meg mindent ez ellen, a nezok kozremukodese nelkul nem megy. Itt jon a kerdesed, hogy akkor minek kalibralni.
En azt szeretnem elerni a kalibralassal, hogy nalam jo legyen a kep. A monitoron hasonloan jelenjen meg, mint ahogy lattam (eltekintve a valosagtol szandekosan eltavolodo kidolgozasoktol, nyilvan). Ha pedig esetleg kinyomtattatnek egyet-kettot, akkor a papiron levo cucc hasonlitson a monitoron levo cuccra (ez nyomtato/nyomda kerdese is, de arra is van megoldas, es az is az en rendszerem kalibralasaval kezdodik, de ez egy masik tortenet).
Szoval a kalibralassal eselyt adok az igenyes nezonek, hogy azt lassa, amit lattatni akarok. Vagy elhivhatok mindenkit es megmutathatom neki a sajat monitoromon, hogy tessek, ilyennek szanom a kepet.
próbálom, mert zöldséget írsz.
1. A kalibrált monitor az szín- és tónushelyes. Nem ilyenebb vagy olyanabb, hanem a kalibrált az kalibrált - mint a zongora, be van hangolva. Hogy párizsi a-ra vagy bécsire, az más kérdés, de be van hangolva.
2. A bolti monitor vagy ilyen vagy olyan, leginkább semmilyen, világosabb, sötétebb, pirosabb, kékebb, sárgább. Ahogy esik, úgy puffan alapon ahogy lejött a szalagról, olyan. Tehát nem fogsz találni két usert, akinek egyforma lesz.
3. A kalibrálással a gép-videokártya-monitor hármast hozod a lehetőségek szerint legközelebb az etalonhoz. A monitorod nem fog változni abban az értelemben, hogy a kalibrálás nem a monitort, hanem a videokártyád átviteli görbéjét állítja be. Az etalon a kalibráló gép fejében van eltárolva, az egy utasítást mondjuk a videokártyádnak, hogy mutass egy pirosat. Erre az mutat valamit, amit pirosnak hisz. Ez megjelenik a monitoron, az eszköz meg látja, és azt mondja, hogy ez sárgás, úgyhogy toljuk meg a piros felé a görbét. Aztán mutat egy kéket, zöldet, így tovább, és amit az eszköz lát, azt összeveti azzal, ami a fejében van. és a videokártyád próbálja afelé hangolni.
Amit írsz, hogy akkor lesz a legjobb, ha szarunk bele, mert a nézők úgyis vakok, az kb az, hogy mi a fasznak hangol a zenekar, úgyis süketek a hallgatók. :) Érzed, hogy marhaság, ugye.
Valódi ok az, hogy fotóval foglalkozó emberek java minimum kalibrálja a monitorát, tehát ha nekik akarsz képet mutatni, azt fogja látni, hogy szar az utómunkád, mert tónusban, színben hibás. Hogy azért szar, mert lusta vagy kalibrálni, vagy azért, mert béna vagy az utómunkában, nem fogják firtatni.
Miért kalibráltass? Amiért még a tábortűznél kalimpáló hippi is legalább fülre egymáshoz igyekszik a dobgitárt is behangolni, még ha egy szar Jolana, akkor is, mert ha nem tenné és hamis hangokon gitárolna, belelöknék a szalonnás zsírba a többiek. De nem muszáj, csak akkor nem kell azzal sem foglalkozni, hogy mit gondolnak a nézőid, viszont akkor ha ez nem érdekel, miért fotózol?
Amit én "még csináltam" ha jól sejlik, egy laptop volt ezer éve, ne igyunk rá gyorsan ható mérget, hogy az még ma is jó. :)
Ki volt a manóban az előadó, érdekelne.
A tömegek értékelésétől nem lesz értékes a kép, ahogy a tehénszar se, a tömegeket ki lehet szolgálni, a legtöbb amatőr erre törekszik, ezért is készül kb ugyanolyan divatos kép ezer meg ezer, mert egy bolond százat csinál. Az instagram is csak arra jó, mint a fészbúk, vagy az 500 pixel, hogy legyezgesse a hiúságot. Aztán hogy ez mennyit ér? Szerintem semmit. De ahogy látom, kurva sok fotóművész lett az elmúlt 3-4 évben, hehe, még csapnivalónak se nevezhető képekkel. Art, photo, minden játszik. Szerencsétlenek.
Valamit félreértek szerintem, segíts.
Ugye az a helyzet, hogy fényerő szempontjából a kalibrált monitor világosabb, mint a mezei felhasználók nem kalibrált monitora. Így egy jól beállított fényerejű fénykép sötétebb lesz a kalibrálatlan monitoron.
Akik itt vagyunk, gyakorlatilag az internetre csináljuk a képünket - vagyis nem kalibrált monitorokon való nézegetésre.
Így elvileg akkor adjuk a legjobb anyagot a fogyasztóinknak, ha nem kalibráljuk a monitort, mert akkor azt látjuk, amit a nézők.
Hibás az okfejtés?
Nem kötözködésből, de mégis ki akarnék passzírozni egy valódi okot, amiért nekem valójában lenne értelme kalibrálni a monitort.
Egyébként kalibrálva vagyon, még te csináltad, szívtam is vele párszor, amikor együttesnek csináltam koncertképeket, hogy "kicsit sötétek"... :D
Voltam egy fotós előadáson múltkor a Mai Manóban, ahol a faszi nem csinált mást, csak kérdéseket tett fel, hogy mitől értékes egy fénykép? Ma, az instán meg egy óra alatt többen megnéznek egy képet és lájkolnak is, tehát valódi tömegek ÉRTÉKELIK a maguk módján, mint mondjuk egy világot körbejáró kiállítást...
Nem. Magadnak kalibrálsz. Hogy ne vidd be magad az erdőbe azzal, hogy szerinted kurva jó a tónusrended, de mindenki másnál mondjuk sötét - ez szokott a legtöbbször itt előfordulni - aztán megy a kimittud, hogy most akkor mi van.
A kalibrálás a következőképpen néz ki. Minden előzetes híresztelés ellenére NEM szemre kalibrálunk. Tehát az összes webes kalibrálós oldalt felejtsd el, nem jutsz vele sehova. Kell egy hitelesített eszköz. Ez egy belógatós masina, amit a monitorra fektetsz és USB-n csatlakozik a géphez. Ehhez van egy szoftver, ami magát a folyamatot koordinálja. Van egy szabvány színprofil benne, amihez képest ő méri a te monitorod, és legyárt egy monitor icc profilt. Ezt fogja onnantól a géped beolvasni, amikor elindul. Ez egy olyan görbe egyszerűen fogalmazva, ami a szabványhoz képest az eltéréseidet korrigálja, amennyire tudja. Nyilván ebbe beleszól a videokártyád minősége (picit) és a monitor minősége (nagyon), de a legszarabb monitorból is egészen jó eredményeket lehet elérni.
Mire jó ez?
Arra, hogy egyrészt amit fotózol, és ami kijön a fényképezőből file, azzal ha elkezdesz dolgozni utómunkában, azt olyan körülmények között tedd, hogy az közelítsen ahhoz, amit a géped valóban látott, nem valami dzsunka monitorgyártó szarjához. (alapvetően minden monitort arra lőnek be, hogy általános felhasználásra alkalmas legyen, jó sok kontraszt, feltolva a fényerő, mert a filmhez, játékhoz ez a jó). Aztán azért is jó, mert más szarjait is színhelyesen és tónushelyesen fogod látni. Szóval csak jó származik belőle.
és akkor hogy másnak kalibrálunk-e? Ha igényes valaki, akkor törődik azzal, hogy mit lát a nézője. Te otthon megcsinálod a képed, jó húsos tónusokkal, és sír a szád, ha a néző beszól, hogy sötét mint a néger segge, naná, hülye néző. Nem. Csak nincs kalibrálva a cuccod.
Hát, kb ennyi. 30-60 ezer egy kalibráló eszköz, amivel aztán évekig elvagy, ha pár fotós haver összedobja, még olcsóbb. Javasolt félévente újrakalibrálni, mert öregszik a monitor. Nyilván egy 10 ezer forintos fosadék samsung monitortól csodát nem kell várni, de még az is javul ettől, amit azon látsz, mert lehet, hogy nem lesz minden szín meg, de legalább a tónusok kb ott lesznek, ahol kell. Amennyi pénzt elkúrnak a fotósok értelmetlen hülyeségekre, ilyen szűrő, olyan táska, meg vakuk, meg lámpa, meg led, meg a kisfaszom, a sok szemét árából simán venne egy kalibrálót. Szóval hajrá.
Ennél a kalibrálós ügynél nekem az jut eszembe mindig, hogy kinek kalibrálunk? Mert aki az ember képeit nézi, az az interneten keresztül teszi, az ő monitora meg nincs kalibrálva, tehát hozzá kell igazodni...?
A képről nekem Jupiter-fogyatkozás jutott eszembe. :)
itt most akciós a kalibráló, valami huszonezer, ami megérős beruházás, mert utána ha bármi monitorod van, abból azért a legtöbbet ki tudod hozni, amit lehet.
A hatteren meg segit egy kicsit, ha a kepre kattintok, es szurke kornyezetben nezem.
Vagyis nyilvan nem a hatteren segit, hanem a szememen, na.
Na, köszi, ez segített. Leegyszerűsítettem a dolgot a felvetésemben, most tágabban látom, köszi.
Ja, érdekes volt az az előadás, mert majdnem az egész arról szólt, hogy mitől értékes egy kép, mitől jó, minőségi. Felhozott sok szempontot, piaci ártól kezdve és nem foglalt állást, csak kérdéseket vetett fel.
Ez a sorozat volt, az első, április 14-i előadás (Martos Gábor): http://maimano.hu/esemenyek/fotomuveszet...