Ez nekem is tetszik, azt a rövid pillanatot mutatja be, amikor még van hajunk, de már nem fekete, még nem reménytelenül, de azért már rezignáltan nézünk a világba, és a tükörből nem az a papírhajtogatós, mindenre kíváncsi gyerek néz vissza, aki mindig is voltunk és maradunk. Hús-vér ember, papírvágyak, arcművészet, japánpéter, sáskatakana.
カマキリ
(sáskatakana)
A japánpéter az meg gondolom a vámpéter egy változata lehet. A gyermekkor kicsi sárga szigetének borotvaéles tengelye.
Kérdés csak, hogy milyen sárga.