Akkor most szerencséd van.
a birkózóhódnál a fejed meg a lábaid vannak a földön, a másiknál meg kézzel nyomod fel magad,
csak persze ha kézzel nyomom fel magam, akkor nem tudom megfogni a bokám, szóval ennek birkózó hídnak kellett lennie ahhoz, hogy meg tudjam csinálni a képet.
Próbáltam csalni, de akkor nem vízszintesen jön be a kezem hanem 45 fokos szögben, szóval ehhez a képhez azt nem lehetett.
Ez jó, tetszik. Nekem kicsit groteszk, de szeretem ezt a humort. Te kezed, te lábad? :)) Mintha másé lenne valamelyik, pedig úgy értem, hogy saját... csak akkor hogyan? :)
Az a folt valami fura árnyék, a kezem is furcsa lett, pedig volt egy csomó fényforrás, vagy pont azért.
A lábamon normálisnak tűnnek az árnyékok, ámbár ott is vagy egy ilyen félköríves világos valami, nem tudom ezek hogy jöttek össze. Az erek meg a bőr barnás foltjai közt se mindenhol lehet látni a különbséget. Igazából olyan kicsit mintha retkes lenne. a kezem meg kocsiszerelés utáni olaj-koszos.
A werkfotót beadtam mára, ámbár a lányom nyomta a gombot, jókat vidult az erőlködéseimen, mert 10 másodperc késést tud csak a kamera, jó sokszor kellett ismételnem, amíg semmi nem lógott be, pont kiemeltem mindent ahogy kellett, oldalról se volt benn semmi, meg a fények se voltak nagyon kuszák.
Aztán ő is megpróbálta bepozícionáln i magát, de egyelőre nem megy neki, pedig hajlékonyabb mint én, valószínűleg ez inkább erőnléti mint hajlékonysági gyakorlat.
A képen amit beadok egyébként már lefelé gördülésben vagyok, van egy marék másik kép is, de azokon nem vagyok rajta teljesen.
A neheze az volt, hogy mit csináljak a jobb lábammal, azon a fotón amit beadtam végülis keresztbe raktam a másik lábamon, de erről nincs képem, meg k nehezn is jött össze, a normál híd nem nagyon nehéz, de hihetetlenül nehezebb lesz ha az egyik lábadat keresztbe rakod a másikon. Meglepő.