Na addig kerestem, míg meg nem találtam. Ubirajara. José de Alencar regényének a színhelye, vagy legalábbis azok akik mint én nem olvastuk, azok úgy tudják, annak a színhelye van ezeken a képeken. Ha egyet láttál, a többire már ráismersz: naív festő, brazíliai indián, barna embereket fest, tavasz, 3+1 ház az előtérben, háttérben templom, a legháttérben meg hegyek. Ez akkor Ubirajara.
Persze gondolom nem azért ezt festik, mert nincs fantáziajuk, hanem mert a hülye amerikai turisták ezt veszik, meg a Cristo Redentor szoborról készült képeket. Ez az ami eladható. Vagy legalábbis ez volt gondolom 50-30-20 éve. Idő amire eléri a kép piacot Houstonban.
Olyan ez mintha Magyarországon a nyugati turisták vennék a csikós-gulyás-gémeskút jellegű képeket, amit lehetőleg egy authentikus cigány fest ott a szemük elött, naív festészeti stílusban megadva a módját.

Ahogy a Vaseszű Mihókról szóló bölcselet is alátámasztja, miszerint vasból van a vas, stb... erre alapozván a magam igazát, azt merészelem kijelenti, hogy a műhelytitok pedig műhelytitokból van. Hogy hogyan keletkeznek a remek dolgok... :) nos, az jószerivel mindegy is! Bátorítanálak Jóska gyakrabban belebújni a Béta Befogadó "pályaszéli" bőrébe! Jól áll! :))

Természetesen Szilárd fotójához is illene szólnom, de ezek után??? :))) Pontosabban azért szerintem a legnagyobb alkotói erények egyike elgondolkodtatni, inspirálni mást. A műhelytitok meg maradjon itt is az...! :))

OK Jóska, elfogadva, megengedve, de lábjegyzetként mondom, hogy dolgoztatni nem akarlak szakmányban ezzel, ugyanakkor ez a belépőd elég erős lett ahhoz, hogy igényt tarthasson a csapat arra, hogy ha hasonló meglátásod van, azt oszd meg majd újra. És feloldozlak abban, hogy a tiszteletköröket értik, értjük, szeretjük is, de a következőnél nyugodtan csökkenthetőek lesznek, mert ezek a jómadarak javarészt okulni vannak itt, és tőlem a keresetlenséget szokják, tapasztalják olykor, bár igyekszem... :)

Köszönöm, István.
Amúgy nem volt célom, hogy extra dolgoztassam Szilárdot, pusztán annyi történt, hogy megakadt valamin a szemem, és hangoztattam is, mire Zsolt felbujtott, mi lenne ha írásban is megtenném a felvetésemet. A többit meg olvastad alant. (Aki pedig maga kvízt alkot, annak azért a rejtélyekre csak-csak kiélezettebb a szeme-füle, nemdebár?)
És ha már visszakérdezett az Alkotó, aki dolgozott nem is keveset, hogy megkomponálja az üzenetet, úgy véltem ildomosnak és korrektnek, ha részletesen leírom a választ annak ellenére, hogy hozzám messze inkább a hangok tartoznak, mintsem a képnyelv.
A fogalmazásom körmönfontan óvatos aprólékosságát az indokolja, hogy mint a pálya széléről beordenáréskodó, akár masszívan mellé is nyúlhatok a kép értelmezésének: egy dolog, az Alkotó mit szándékozott üzenni, ha az bennem más asszociációkat ébreszt, más összefüggéseket láttat meg, akkor más lesz személyesen számomra a kép üzenete kiindulva a magam képolvasási kompetenciájának inkoherenciájából.

:) Ezt a sok bejegyzést végigolvastam. A Béta Befogadó hozzászólásánál tátva maradt a szám. Így maradtam a végére :) Egyetlen hozzáfűzési lehetőségemet is ellőtte azzal, amikor ezt írja:
perceket töltött a kép üzenetének megfejtésével, és találni is vélt megoldásokat, amelyek ugyanolyan arányban származnak saját magából, mint a képalkotó kompozíciós elemekből,

Eleve meglepett, ahogy észrevetted Jóska a fordított képet - ez egy izgalmas krimivel ért fel.
De ezen túl is mindig imponál nekem a szellemi elegancia, amely jegyben megszületett a hozzászólásod (stilisztikailag, tartalmilag, meg mindenhogyilag)... Ha lehetne hónap hozzászólása is!!! :))

Jól van, akkor ezt újralövöm.

Jóska, le a kalappal, én elmegyek nyugdíjba. A legjobb képelemzés evör. Szóval igen, de azért egy gondolatot engedjetek még meg. A tónusok. Szilárd valamiért hajlamos arra, hogy az arcát sötétben - vagy sötétebben - tartsa. A FF képeinél ez jobban előjön, de itt is tetten érhető. És ez az, ami okozhat zavart is az értelmezésben, mert ennek okán térben egy olyan elmozdulás történik, ami a valóságot felrúgja. Nevezetesen ami világos, mindig közelebbinek érződik, mint ami sötét, és így pl a szemek, a fej a vállakhoz képest hátratolódik. Ez ha akarom akkor az én háttérbe tolása is, a személyiség visszafogása, nem én vagyok a fontos, csak díszlet vagyok. A karokra pedig talán annyit, hogy amit Jóska enerváltnak mond, az valószínű tartja az újságot, de épp emiatt szerencsésebb lehet egy tágabb vágás, vagy a kamera lefelé mozgatása akár úgy, hogy a fejtetőbe belevágjunk.

Mindjárt érthető.
Esetleg ez nem egy megszépült mult, hanem egzotikus táj, minden naiv festő Brazíliában ezt festi szerintem, legalábbis néha úgy tűnik. Valamikor tudtam a hely nevét, de az már rég volt... Mindenesetre ez megy meg a Jézus a hegyen széttárt karokkal. Szóval ha álom akkor viszont gondolom jobb lett volna megforgatva. Megnéztem a forgatott képet, valahogy nem annyira tetszik. Valószínűleg mert a kamerán állítottam be, hogy mi hol legyen; és ott így látszott.
És persze ezek szerint azért csak tudtad értelmezni minek szól az aggódó tekintet...

A 0.1-es (értsd BÉTA) képbefogadó - civilben nyelvtanár- képértelmezési kísérlete:
A fotó hátterében baloldalt egy szembetűnő színességű, idilli, naív festőkre jellemző eszközökkel operáló vidéki, kortalan, de leginkább a múltra utaló képet látunk. Jobbra egy könyvszekrénnyi könyv, nem azonos sorozat, talán ismeretterjesztő, tehát balról jobbra a háttér a múltból a jelen, a konkrétból az absztrakt felé halad.
A kép középterében egy negyvenes évei második felében lévő, őszülő szakállú és hajú, kissé sötétítettnek tűnő szemüvegű férfi meztelen felsőtesttel koncentráltan néz jobbról balra. A kép előterében baloldalt és középütt levő fekete-fehér, talán reklámokat tartalmazó kihajtott nyomdaterméket nézi.
A látszólag statikus kompozíció több bejárási útvonalat is implikál.
   
Elsőként adódik a már leírt háttér-középtér-előtér sorrend, különös tekintettel arra, hogy a múlt manifesztumait tartalmazó háttér rendkívül színes, a jelent jelképező középtér a haj, szakáll és a bőr színére korlátozódik, a szintén a jelent, esetleg a jövőt reprezentáló nyomdaterméken pedig a fekete és a fehér dominál a kép tükrözése során olvashatóvá váló kék Best Picks-et leszámítva (zöld nyilak).
Másodikként a színes - szürkeárnyalatos vagy fekete fehér szembeállítások adnak több bejárási ösvényt (szürke nyilak).
Harmadikként követhetők a keretek szemben a ruha (keret) nélküli emberi testtel (magenta nyilak).
Negyedikként, utóbbitól nem függetlenül, a kompozíció két szélén látható drapéria keretezi és egyben fel is erősíti a középen levő férfi felsőtest meztelen voltát, amire még rá is erősítenek a háttérben azok a könyvek, amelyek átlátszó díszborítóban, mintegy felöltözve találhatók a polcon (kék nyilak).
Az ülő férfialak bal (múlt) oldali felkarja alátámasztva, vízszintesen nyugszik, a jobb (jövő felőli) felkar függőleges, a test mellett, a kép jobb felső sarkából dominánsan beáramló fény hatására(?) enerváltan lóg. Furcsaság a képen, hogy bár a jobb felső sarok a látható fényforrás, mégsem az afelőli kart és arcfélt világítja meg, hanem épp a bal oldali vállat és orcát.
Első ránézésre csak a tükrözött újság fogta meg a szememet, jobban elidőzve a képen, mert van min, több értelmezési magyarázat is érvényesnek tűnik a középtérbeli férfiarcon látható gondterhelten csüggeteg kifejezésre.
A megszépült és objektiválódott múlt nyugodt biztonságát ellensúlyozza a jelen és/vagy jövő kilátása.
A személy talán értékvesztettnek, de mindenképp elszürkültnek látja úgy a jelent, mint saját magát.
A kép főszereplője a várható események miatt a környezet biztonsága és védelme megteremtése után is védtelen maradt, szorong a jövő miatt.
A BÉTA képbefogadó nem tudja, hogy fotográfiailag milyen a kép, de perceket töltött a kép üzenetének megfejtésével, és találni is vélt megoldásokat, amelyek ugyanolyan arányban származnak saját magából, mint a képalkotó kompozíciós elemekből, tehát a befogadó számára ez egy jó kép, mert elgondolkodtatta.
És még mindig gondolkodtatja azzal, mi lehetett az alkotó szándéka a kép függőleges tengely menti tükrözésével...

Szilárd, egyelőre nem tartunk ott, hogy ez lényegi legyen általában. Amíg gyakorlás van, dolgok kipróbálása, addig nem ez a legfontosabb szempont, de azért akkor, amikor pl betűk is szerepelnek, ez zavaró. Mert keresi a néződ az indokát, miért kell fordítva olvasson. Én is volt hogy elcsesztem egy képet - a francia terrortámadásra készítettet, ahol mivel tükörben sminkeltem ki a fejem a festékellek, naná, hogy fordítva lett a trikolor, és mivel nem volt kedvem lemosni és az egészet újra elkezdeni, így megfordítottam tükörben a képet. Szóval ne kicsinyeljük le ennek a jelentőségét, mert a fotó bár nem a valóságot ábrázolja (idő, tér), de azért mégis a valóságról rajzol képet nekünk áttételesen, és ezért szempont az is, hogy a tér tükörben van-e. Lehet ennek jelentése mondjuk ha az önportré tükörben készül. Akkor az ott rendben van és ott az lenne a fura, ha visszafordítanád.

Még mindíg nem értem mi a gond.
És főleg miért kéne átrendezni a hátteret.
Amúgy egyszerű technikai oka van a dolognak.
Ami után újrainstalláltam a windows-t, a kamerám a gépen csak fekete-fehérben működött. Ezután két napja újrainstalláltam a drájvert hozzá, most színes, most már csak tükröz. Erre valahol van valami beallítás, de szerintem nem érdekes. Ha tudsz mondani valamit ami miatt a bal-jobb orientáció lenyeges a képen, akkor el fogom kezdeni visszaforgatni őket. Amúgy ha megnézed a régebbi képeket, akkor ha jól látom hónapok óta tükröz, csak senki nem vette eddig észre. Ez nekem annyit mond, hogy tök mindegy, hogy tükröz-e.

Igen, arulkodnak a betuk, de a haj is. Meg aki ismeri, annak a hatterben logo kep is (nekem az nem).

??

Az aggódó tekintet annak szól, hogy jaj csak le ne bukjak a kép mondanivaló okából és céljából, kényszerűségből elkövetett tükrözésével, mert különben előbb át kellett volna rendeznem a hátteret?