A képalkotó elemek mennyire mást képesek kifejezni a kompozíció megváltozásával!
És mennyire hasonló marad az üzenet!
A β(otcsinálta) képbefogadó most is érzékeli az alkotó kelepcében levésének üzenetét, ám a fények a lesötétített ablak irányába vezetik a szemet.
Elnézegetve a képet - jó jel, lehet és kell is vele foglalkozni - eljelentéktelenedik a kézben tartott nyomdatermék, és innen a monitoromról nem is tudom eldönteni, nem bóbiskolt-e el egy pillanatra a képen látható személy, miközben az ajtó már bezárult, az ablak még nem nyílt ki, és talán még aludni is kellene vagy lehetne a lépés meglépése előtt...
Jó-e, megéri-e a léptékváltással járó változás bevállalása? Az alkotó egy ereje teljében levő férfialakon keresztül mutatja be a bizonytalanságot, mely annak lelkéből, a tudatából vetül ki.
Szurkolok neki, mert végső fokon akármi is van az ablakon túl, csak jobb lehet, mint a bizonytalanságban őrlődés.
http://www.pixmaven.com/phrase_generator...
"I find this work menacing/playful because of the way the optical suggestions of the facture makes resonant the essentially transitional quality. As an advocate of the Big Mac Aesthetic, I feel that the mechanical mark-making of the gesture notates the distinctive formal juxtapositions. "