A kép tetszik, vonzza a szemem, a fához való ragaszkodást is át tudom érezni, de a heti feladathoz nem sok köze van szerintem :)

Azért, ha legközelebb jössz, szólj. :)

Inkább csak funkcióra koncentrálok. Azt eleve nehéz megfogni, hogy valami miért szép, azt egyszerübb, hogy miért ronda. Arról nem is beszélve, hogy vannak a rondaságukban szép dolgok. Pl a kutyám az ilyen volt, ronda egy korcs, de valahogy nagyon kifejezően tudta a rondaságát viselni. Olyan mint amikor néz az ember egy foltot az úton és lát benne ilyen Rorschach királykisasszonyt, kiscicat, tó partján virágszálat, aztán amikor jobban megnézi a foltot kiderül, hogy egy elütött patkány, és azért változik a formája lassan mert szedik szét a bogarak, forr a belsőségein a férgek sokasága, szinte megmozdul. Na akkor ez most már ronda, de egész eddig nem az volt, meg ha az összképre koncentrál az ember a távolból akkor megint láthat esetleg valami szépet összeállni. Olyan ez mint a honvágy mostanában. Mindíg haza kell utaznom, hogy rájöjjek, hogy mennyire tudják utálni egymást az emberek közelről nézve.

Én se vagyok nagy tárgygyűjtő, szeretem az órákat, mindenfélét, a bögrém, szeretem a fejhallgatóm, mert olyan, ami nekem jó, de nem esem térdre, ha eltörik a bögre, akkor majd lesz másik kedvenc, szóval értem is, meg nem is azt, ha valakinek a tárgyak mindegyek. A szép design, a jó funkció sokat ér nekem.

Ja meg az almát is szeretem, meg a palacsintát. De valószínűleg ezek se úgy tárgyak.

Nekem a kedvenc tárgyhoz valami közeli és élettelen képzettársítás tartozik, amiket felsoroltál, azok egy része élő, más része távoli, vagy túl nagy, vagy túlságosan lobogó. Mármint ahhoz, hogy kedvenc tárgyként gondoljak rá. De persze akkor meg kedvenc mik ezek? Szóval értem, és az lenne az igazi kihívás, ha sikerülne valahogy képben érzékeltetned, hogy nem ragaszkodsz a közeli, élettelen, saját tulajdonokhoz, ellenben vonzanak a másmilyen másvalamik.

Nálunk volt egy fiatal kolléganő, akivel egyszer konyhában összefutottunk, és kereste a bögréjét, majd távozóban megjegyezte, hogy ő már csak ilyen, análisan fixált. Ha nincs velem egy orvosként végzett kolléga, nagyon csúnyán félreértettem volna, mert akkor még nem ismertem Freud vonatkozó munkásságát az orálisan fixált (inputokhoz ragaszkodó) és az análisan fixált (outputokhoz = birtokolt tárgyakhoz) ragaszkodó típusokról.

Örülök, hogy tetszik. Amúgy meg ez van: a kedvenc tárgyaim a tűz, a fa (élő) meg felhő, esetleg füst. A mindennapi használati tárgyaimhoz különösebben nem ragaszkodom.

Ez nekem tetszik. Most nem úgy, és nem azért, mert történetet mesél, hanem képként. Valahogy mindenből van rajta pont annyi, amennyi kell, pont a megfelelő helyen. És az egésznek van valami olajfestmény tónusa. Heti feladatba persze nem illik, de ez nem zavar. Jólesik nézegetni.