Ja, ha szarban vagyok az életben, elég csak visszagondolni az iskolaéveimre és mindjárt nem is tűnik olyan nagynak a baj.

Még nem vagyunk a túlvégén, azt remélem. :) Én amúgy örülök, hogy felnőttem, sőt néha annak is, hogy öregszem. Fiatalnak hülyébb voltam.

és tökéletes lenne az élmény, ha fotográfiában lenne ez megoldva, nem csak egy papírlappal a munkaasztalon. Filc, egy kéz, bármi, ami fotóvá tenné.

Szebben kifejezve: maradtunk volna gyerekek, na ezt akartam az előbb is.

A leírással együtt még hatásosabb, meg kellett volna maradnunk gyerekeknek!