Ovis koromban a kék és piros színeket felcserélhetően használtam az óvónnéni nagy bánatára, aggódott a színlátásomért. Anyám egy idő után rávett, hogy hagyjam ezt abba, de nagyon bosszanott, mert mondjuk az ég az nem olyan kék mint amilyen színű a ceruzánk volt, akkor meg nem tökmindegy. Anyám erősködött, hogy nem és beadtam a derekam. Megnyugodott, hogy nem fogják a gyerekét színvaknak nézni. Alsóban az egész sokkal egyszerűb lett, mert sokat rajzoltunk filccel és a népszerű színek állandóan ki voltak fogyva, ezért a kutya se törődött azzal, hogy mit mivel színezek.
Új hozzászólás