Ide mindig visszatérek, mert jó látni, visszaidézi a gyerekkorom ugróiskolás idejét, ami nem volt mindig vidám, mert néha egyedül maradtam vele, és egyedül nem olyan élvezetes, szóval miközben a kép minden tekintetben vidám, nekem mégis furán kaparja az emlék a torkom is, jó is lenne gyereknek lenni, de nem is volt az mindig olyan jó, fene tudja, mégis jó lenne, talán. Miért nem lehet felnőttként ilyet játszani?

Koszonom!

Isten éltesse a kiccsaládot!

Igen, tegnap unnepeltunk:)
Koszonom a hozzaszolasokat!

Aranyos-unneplos. A kedvenc reszem az emeletes epertortan levo gyertyak langja, amikor a terko szele nem akadaly es nem szorit keretek koze. Ha kell meg masfel centi, akkor ott a kovetkezo negyzet.

Kedves, vidàm kép... :)

Gyerkőcösjátékos :)