Jó ötletnek tartom, hogy legyen leírás, ahogyan azt Bobák Csaba javasolta. Tehát: ebédszünet - nem szeretem ezt a szót, engem a korlátoz, mármint a betartása, a hozzá való igazodás bármilyen módja. Amíg a munkahelyi viszonyok miatt szintén ragaszkodtak és előírták, meddig és mikor ehetek, ihatok, mikor mit csinálhatok sem tartottam be pl. a megszabott 30 percet. Hogy jön valaki ahhoz, hogy rohanva lefetyeljem a forró levest vagy álljak föl a félig elfogyasztott kajától, mint a katonaévek első hónapjaiban! Most már ilyen nincs, szabad vagyok e téren is, és ez így jó!