Kommentár nélkül,vagy mégsem: mert nem árt ha tudjuk, hogyan néztek ki a határok 40 évvel ezelőtt, ugyanis az atlaszom kiadásának éve 1975.
Megpróbálom összefoglalni: az értelmetlen politikai és gazdasági döntések egyikének tegnapi kiszivárogtatása miatt ráncososdik a homlokom, mégpedig a minischengen miatt. De főleg azért, mert ezt mások bunkósága, telhetetlensége és keményfejűsége okozza, holott a politika kompromisszumokról /is /kell hogy szóljon. Meglestem a Közel-keleti térséget, s próbáltam lejjebb ásni a domborzati mintákon keresztül, vajon mi miatt is zajlik az a birtoklási vágy ott a szír fennsíkon. Közben a kedvenc teáscsészémből kortyolgattam az indiai teámat, akár ezen az útvonalon is hozhatták volna, ha békeidőket élnénk és élhetnének az ottaniak. Hadjáratot nem tervezek, és akik olajat öntenek a tűzre sem oldanak meg semmit. Valamiért jól jön az örök ellenségeknek is, megint, hogy együtt tombolhatnak, bombázhatnak és újrafegyverkezhetnek.
Itt pedig a Vörösök, mint vörös pólómba burkolózott amerikai felirat kaphatnának szerepet - ahhoz, hogy élesen lássunk, valóban feljebb kell tenni a nézőpontot a jobb kép érdekében. Ahelyett, hogy ebből kérünk-e újra a nagy felfordulásban egyes politikai pártok átgondolt választási előnyszerzési hadműveleteit vagyunk kénytelenek elviselni.
És nem utolsósorban - egy kézzelfogható, papírra nyomtatott térkép fölött más volt utazgatni, mint a képernyőre vetített grafikákkal.
Természetesen köszönöm a fotográfiailag fontos tanácsokat is.
Ez az összefoglaló nagyon jó lett, az atlaszból mèg kèrek.