Köszönöm Hölgyeim, hogy hozzá/m/ szóltatok. Nos akkor kávézgathatunk tovább, együtt, csapatban, mint egy jó kávézóban.

Jók ezek a kávézós képeid, őszinték, sallangmentesek.

Irigykedek. Én teljes szaglásfogyatékos vagyok.

Naponta 2-3, elvétve 4 is.Felénk a török kávét szeretik az emberek, nem éppen az eredeti recept szerint, de ez a leöntött kávé neve. Én nem vagyok válogatós, jöhet a presszó, a kotyogós is.

Én nem tudok kávét inni. Vagyis ha iszom, akkor vagy elalszom egyből, vagy valakit meg kell verjek. Úgyhogy irigylem, aki tud inni kávét, mert az illata zseniális, az ízét is szeretem, de nekem ezt nem szabad.

Egy elozo munkahelyen napi 5-6 kavet ittam az igenyesseg igenye nelkul, ott szocialis tevekenyseg volt levonulni a parkoloba es inni a kavet az automatabol.
Par eve, a koltozes ota osszesen ittam kb 5-6 kavet. Erdeklodessel hallgatom azokat az ismeroseimet, akik ugy vasarolnak ugy daralot, mint normalis ember objektivet, es beszelnek mindenfele szemcsemeretrol, mintha kulonfele ezustsokrol lenne szo.

Függő vagyok magam is, de én a ristretto-t részesítem előnyben. De itthon ritkán jutok hozzá.

De lehetett volna a cím akár Kávéfüggő is. És Önök uraim, hogy állnak ezzel?

Igen, azok a lehunyt szemek sokat meselnek.

Szépen, csendesen elmerülsz az illat miatt felbukkanó emlékek tengerében.