Egyetértek, egyébként tényleg itt a tavasz, eső ide vagy oda, bár éppen a tegnapi napon, egy kis idöre a medve is láthatta árnyékát, akkor viszont lesz még hideg. De visszatérve a ruhához - arra megint nem figyeltem.

Tudom, hogy tél van, bár itt 15 fok és essső, de tél. Ugyanakkor ha ez ing nélkül készül, még erősebb lenne. Mert amit az önképes filmben mondtam, a ruha az sok esetben kivisz és kizökkent, mert civil. Főleg, ha ennyire szuggesztív a nézőpont, igen, a közelkép megejtően súlyos, csak bal alul az a holmi, az ott nem ezt erősíti.

Az előző napi témák, a Hetihegyi, a közös kommunikáció lecsengése ez a kép. Jön majd a folytatás, kerek egészében, ahhoz, amit olvastam és említed is Csaba a megjegyzésedben nem éreztem, hogy több kell. Persze nem állítom, hogy egy szélesebb változat nem javít az egészen, a természetes fényeket is megtartom, a hátteret viszont változó, de nem nyomuló elemként szeretném érzékeltetni az adott helyzethez képest. Már most tudom, hogy ez nem kis kihívás.

"Amikor a kamera nagy méretben kiemel egy testrészt vagy egy tárgyat a környezetéből, az ennek ellenére a térben marad. [...] Nem látjuk ugyan ezt a teret, de hozzágondoljuk." Eszembe jut, amit a konyvrol beszeltunk tegnap, hogy jobb, mint a film, mert az olvaso kesziti el hozza fejben a kepeket. A kozelkep, mint konyv a filmben. Hmm. Es valoban, a tekintet van elottem, az orrnyereg, a homlok es a borosta. Nem befolyasol (ugyanakkor nem is segit) a hatter, szabadjara vagyok engedve (vagy magamra vagyok hagyva). Osztatlan figyelem, ez jut eszembe. Technikailag pedig az, hogy mennyivel jobb termeszetes fenyben kesziteni egy ilyen kepet, mint valamifele lampa fenyenel. Az also es talan a jobb kepszelekkel kapcsolatban bizonytalan vagyok, aldozatul esik az allcsucs es a szem sarka a szuk kivagasnak.