Gyanítom itt a negatív-pozitív tér átkapcsolásos optikai trükk (amikor a kocka sarka vagy kifelé áll, vagy befelé, biztosan ismered) hatott Istvánra. A fészek sötétebb tónusai miatt úgy állt rá elsőre az agya, hogy az van távolabb, azaz a fészek neki homorú lett, nem kidomborodó. Ha meg egyszer a szem beugrik, akkor valóban csak tudatosan lehet visszaugrasztani a helyes irányba.

Én mindig szerettem a fecskéket, gyerekkoromban a házunkban mindig voltak, és sokáig figyeltem őket, ahogy vadásznak, nevelik a kicsiket, kirepülnek. Sok csodás, fényképre való pillanatra emlékszem, lehet érdemes figyelni őket! Nagy esemény volt amikor tavasszal megjöttek... Aztán egy idő után kezdtek nem jönni, mert a szomszédok leverték a fészkeket...

Andi, nem találtam arcokat, talán apró figurák, ha nagyon keresgélek, azok megjelennek. Hogy a kisfecske is kivehető legyen és ne maradjon megbújva, valóban tovább ,,vasaltam,,a kelleténél. Köszi a meglátásaitokért.

Én nem jöttem rá, hogy mi ez, csak a hozzászólásból látom, és mostmár látom. De fotóként szerintem nagyon ki van vasalva, nincs tere, mélysége, és amíg nem tuidtam mi ez, sajnos kicsit ellenszenves volt. Most hogy tudom, már nem az, de ezt nem a kép érte el, hanem a tudatom.

Tetszik nagyon a fészek és a fal mintázata, színei/árnyalatai. Rendkívül sok emberi arc és maszkszerű formát látok ebben a fészekben. A madárka egyértelműen jófej, hogy partner volt. :)