Köszönöm Nyözö, jól átérezted erről az oldalról is.

Egy másik alkalommal az történt, hogy Jézus Galilea, azaz Tibériás tengerén túlment, azazhogy ez még előtte volt, valahol a Felvidék környékén fölment a hegyre, vagy lejött a völgybe, már nem is tudom és gondolom úgy lehetett, hogy becsöngetett egy házba, kutya persze ugat, és jött az a kerekfejű ember, nyitja a kaput és kérdi, hogy kto tü, vagyis inkább ki vagy, mire ez a galileai azt mondja, kéne vagy ötezer ember, vagy jól van, gyakorláshoz elég volna a fele, az asszonyokat és gyermekeket ne számoljuk, de hát itt a faluban csak nyolcszázan lakunk, zömmel magyarok, jól van, akkor először kéne némi kenyér, meg két hal a szaporításhoz. Csóválja a fejét Franti, hogy volt már itt valaki, aki próbálkozott ezzel, de végül csődbement az egész, a tavat le kellett ereszteni, nem-nem csak adjon halat, hát az éppen volna, ruszli, ha az jó. Hagymával. Jó lesz, mondta a vándor, meg kenyér is kellene. Épp akad az is, bár csak egy szelet maradt. Innen szép nyerni, mondja az idegen és szól: fogd és oszd szét a kenyeret és a halat, de hát kinek, ha nincs itt senki, jól van, akkor együk meg mi. És letelepedik az asztalhoz ez a két ember, megosztoznak, nem szólnak, ki-ki a maga gondolataiba merül, működik-e a permetező, lesz-e örömhír az embereknek. Az egyik a halat adja, a másik magát osztaná fel. Milyen lesz a szüret, kérdi a messziről jött, kinek, amilyet megérdemel, mondja a helybéli. Ruszlik, haza, mi? Ja, mondja a másik és vigyorognak.

Mielőtt bármit elkövetnénk, gondoljunk a rózsakertre, vagy még inkább egyetlen rózsatőre,  egyetlen egy rózsára, uraim. Ha van valamink, ne sajnáljuk odaadni! Ha kapunk valamit, osszuk szét! Persze az ecetes hagyma maradhat, az úgyis csak az íze kedvéért volt benne, de meglehetősen büdös tud lenni.

Ez nekem nagyon tetszik, nagyon koncentrált az egész. Valamiért az a kis kenyérdarabka, a kétfelé tett evőeszközök azt súgják ez egy megkezdett történet. Talán éppen hozzáfogtál, amikor becsöngetett a lentebb emlegetett vándor.

Tartalmilag, képileg is, és ténylegesen is erősen sűrűsödik a középpontban, ezért nekem pici szellősítést, levegőt még elbírt volna, de nagyon tetszik ennek ellenére. 

Au, 10 pont. Mellesleg a ruszli valóban varázslatos étel. Pont, mint a káposztás tészta. Amíg nincs a szájban, küzdelem. Felnőtt, férfias. Aztán jó, és alig lehet abbahhagyni. Viszont épp ez a veszélyes is. Mert ha abbahagyod, azonnal távozni kell, nem szabad a tányéron, vagy üvegben hagyni semmit se, a maradék ugyanis beláthatatlan következményekkel járhat. 

Pista, örülök, hogy elnyerte tetszésed, bizonyára több igazítás szükségeltetik, hogy ízletesebb legyen, képileg, formailag, technikailag.

Csaba, természetesen ruszli, immáron terítve, mondjuk az abrosz mintázata lehet, hogy nem szerencsés, ám a szerepe az Au által lejegyzettekben keresendő.

Au, szívből köszönöm a tizenöt sorban foglaltakat és merem remélni, hogy lesznek még fekete-fehér felvidéki fotók, amelyekhez  legalább ilyen színes mondanivalót fűzöl a töled megszokott aranykeretben.

Valami apróságok mintha hibáznának, de egészen jó, tetszik! (Tér, kis igazítás, pici derítés, vágás, ilyenek, úgy érzem)

Ruszli? Az abrosz mintajarol nem tudom, hogy mit gondoljak, de ezek a rideg, rendezett, targyilagos felulnezeti etel- es hozzavalokepek kozel allnak hozzam.