Nagyon jó kutyás kép. Volt egy ilyen nagyon szőrös kutyám, mondjuk az vörös is volt meg korcs is. A szomszéd németjuhászával együtt vittük ki a mezőre futtatni őket. A németjuhász visszahozta ha dobtunk neki valamit, az enyém viszont butuska volt, annyit értett az egészből, hogy lehet futni. Futott a némethjuhász után az ágig, amíg az fölkapta körbe-körbe szaladgált kűrülötte, aztán vele együtt vissza, aztán körbe körülöttünk amíg el nem dobtunk valamit a németjuhásznak. Akkor megint üldözni kezdte a némethjuhászt... Érdekes módon a sok szaladgálás ellenére a németjuhász rendszeresen elöbb fáradt el. Mindenesetre amaennyire emlékszem mindkét kutyának ezek voltak a legboldogabb pillanatai. A nagy szaladgálás, futás valahova amivel a gazda is egyetért. Mint itt a képen.
Hát igen, a miénknek is a futás a mindene. Meg az ugatás :D