Lehet piéta is, de igazából nem volt cél. Elfogadom ettől még persze, de igyekeztem profán maradni.

Görög mitológikus hangulata van... Olyan Kronosz magányossága.

Hajrá. :)

Kell találjak modellt, akivel dolgozhatok. A feladat hozta ezt, szóval én köszönöm.

Köszönöm, mindenképp klassz, hogy ennyit foglalkoztál a feladatommal. Nagyon tetszik az értelmezési vonal, még ha meglehetősen komor is.
Várom majd a továbbgondolást is.

Nos, a heti feladatot én képtelen voltam úgy értelmezni, hogy valaminek megnézem mi van a hátulján, és csókolom, nekem ez mindenképpen egy belső dolog, egy utazás vagy egy álom, vagy a képzelet világa, ez az általános része tehát, miért erre mentem, nem valami realista dolog felé.

A másik kérdés, hogy ha ez egyértelmű már, akkor mindez hogyan jelenik meg. Ez egy kísérlet, minimális világítással, roncsolódással a fények tekintetében, valamint a dupla, olykor tripla expozícióval, párhuzamok és ellentétek keresése, álom és valóság, reflexió, és emiatt ebben a sorozatban a zenék, szövegek, mint valami mozaikos dallamtapadásos visszhang szerepelnek.

Abban nem vagyok biztos, hogy ez a zene dolog szükségszerű, valószínű nem, de ez akkor derülhet ki, ha találok megfelelő modellt folytatni ezt a dolgot majd rendes géppel és nem mobillal, nem magam használni jobb híján modellnek, tehát mondom, ez egy töredezett jegyzet ebben a formájában, kihozva a tőlem telhető maximumot a lehetőségből. Ha találok modellt, akkor újrafogalmazom majd.

A túlexponáltáson most jól vagy jobban látható, hogy tudatos eszköz. Azt hiszem, hogy eddig ez lett a legkiforrottabb képileg ebből a sorozatból. A középső alsó rész kicsit zavaró még számomra, elég kuszának hat, gondolom, a technika hozta így.
A fotó és a szöveg is elég depresszív, és ezen érzeten keresztül fejti ki legjobban a hatását, gondolom, nem véletlen.