Hozzászólások

Zoli, volt valami ilyen, de én nem vagyok tengeri csillag.

És mennyi izgalommal jár nyugalmat fotózni. :)

Azt bírom, hogy mindig olyan nyugalom van a képeiden. :)

Arra voltam kíváncsi h felétek is ment-e az a mondás annó, hogy felteheti az egyik lábát az asztalra aki már megkerülte a Jóreménység fokát, a másikat meg ha a Horn-fokot...

Ennyi év látszótér és egyebek után, minden fok megvolt asszem. 

No és a Jóreménység-foka és a Horn-fok megvolt már? :) De nagyszerű a pillanat, a fények, az alakítás, a füstölgő mellkas... :)

Igyekeztem hozni a figurát, na nem mintha nem így ülnék most is....

Ez szineszileg is egesz jo lett. A lab az asztalon, mint elsodleges uzenet, alatamasztva a fusttel, a fejtartassal, a tekintettel, de ami kulonosen tetszik nekem, az a keztartas az asztalon. Nem pihen, hanem kozli velem, a nezovel, hogy idegen teruleten jarok es jobb, ha vigyazok magamra.

Ohh, tiszta Castro! Ez a füstfelleg...

Andi, naná. Alap. A maci fontos. 

Feri, köszönöm. Azért is vagyunk itt, hogy ellessünk egymástól, tapasztalatot osszunk. Neked is van mit, hidd el. 

Utóbbi napokban (nem mintha azelőtt nem) sok jó és inspiráló megoldást láttam tőled, rólad, amelyeket (és szerzőiket) csak dicsérni lehet. Na meg ellesni a dolgokat, az mehetne egyszerűbben.

Új hozzászólás