Aha- Hát az lesz, de sajnos csak csütörtökön vagyok itthon egy picit nappal. Amúgy feszt itt lebzselnek emberek. Tényleg nincs életem.

Ingrid drága, ha megfigyeled magad, hogy hogyan csinálod az alvást, pihenést, akármit az ágyban, az azért lejátszható nappal is :) Én is délután fotóztam ezt, nem este.

ez tök nehéz feladat. technikailag is, meg azért is, mert korán kelek, amikor még sötét van, és későn fekszem, amikor megint. pedig ehhez jó volna nappali fény.

Messze menne ez már István, ha folytatnám, és mivel ez egy témafelvető kép, így is túlbeszéltük. Várom a képi megfejtésed.

Szerintem a művészetnek nem az a lényege, hogy "valami újat ad, ami nem volt addig, üzen valamit, rögzít." A művészet nekem elsődlegesen önkifejezés alkotással, teremtéssel, de nem feltétlen olyan teremtésével, ami nem volt addig, nem kell mindig újat sem adnia. És a művész nem is üzen, hanem kinyilatkozik. Ez jelentős különbség. A befogadó meg a katarzist keresi, nem direkt a művész szándékát, ezért meg sem kell értenie a kinyilatkozás okait - akik a szándékot is keresik, azok a művészettörténészek és társaik.
Mindezért nem gondolom cáfoltnak ezzel a "befogadói attitűdöm validságát" sem, és azt sem, hogy "marhaság" lenne amit gondolok.
Mindegy Zsolt, használd bírálatomat úgy, ahogy jónak látod.

Marhaság. Ha nem akarod felfejteni, mit akart az alkotó, minek foglalkozol vele? Ez nem csak a fotóra igaz, hanem minden alkotásra. Szerintem sehova nem visz az, ha az ember a maga imamalmának hangjára kíváncsi csak, a művészet lényege az, hogy valami újat ad, ami nem volt addig, üzen valamit, rögzít. Ilyen értelemben az nem valid befogadói attitűd, ha a befogadó nem befogadni akar, csak ugródeszkának használ mindent, amit kaphatna.

A leckék kétfenekű dobok. Részben tapasztalás annak, aki elköveti, de éppoly fontos az is, ami a befogadó melója. És minden elemzés, komment csak akkor érdekes, ha fel akarja fejteni azt, amit a kreátor megszőtt. Másképp értelmetlen elménckedés csak, gyökérzet nélkül. Képet elemezni is vagyunk itt, de az elemzés alapja, az a mű. És nem az, amit mi helyette látni akarunk. Azt fejtsd meg, mi miért történik, fogadd el, hogy az alkotó szándékkal dolgozott, keresd a szándékot, indítékot.

És ezzel válaszolom meg azt, hogy várom-e a kommenteket a munkákra, amit megmutatok. Igen, fontosak, sőt. De csak azzal tudok és akarok mit kezdeni, ami nem hagy engem is és a képet is figyelmen kívül. Tudok, mert nálam a kép, nálad a tükör. És akarok, mert erdőbe nem megyek be, mert ott a mesékkel ellentétben, se piroska, se vadász, semmi, csak fák vannak. Ezt értsd úgy István, hogy az nem baj, ha nem értünk valamit, kérdezni sem baj, de ha nem akarunk érteni, az baj. Mert ha elvetünk mindent, ami alap lehet a beszélgetésre - és a kép ilyen - és elvetjük az alkotói szándékot, akkor azzal az alkotást is elvetjük és elkezdünk valami nem megvalósultról ábrándozni.

Na, mondom, várom a megoldásod erre a leckére. Kíváncsian.

Zsolt, szerintem ez nem szociofotó, pont a mozgások miatt. Ez szerintem inkább egy kreatív fotó, a mozgásod ilyettén fotografálásával nem a körülményeket hangsúlyozod. Nekem ebben így erős a készítési mechanizmus jelenléte, az általa kialakult formákat, fedéseket szolgálja, és ezért érzem erősebbnek a kreatív részét, mint a dokumentum részét. De tök mindegy a kategóriája amúgy, nem kategóriára nézem a képeket.

Az óra azért idegen nekem, mert kivirít onnan. Formája, és jelenléte kiugrik a környezete ritmusából, nekem szemet szúrt, nézem, mi a fenének, gondolkodom rajta, mihez köthető, formailag vayg tartalmilag, közben már mondod Te is, hogy nem fontos. Akkor ne hangsúlyozd. Ennyi.

A könyvről sem azt látom elsőre hogy könyv, hanem szívecskék és keresztek egy lapon. Ezek pedig erős vizuális szimbólunk, főleg ezzel a gyerekrajz formában. A világos folt ott lent felhívja magára a figyelmet, és a jelecskék dolgoznak, mert erősebbek mint a könyvgerinc.

És nem is azt fogom ecsetelni ami rendben van, nem sorolok fel mindent, az összes hullámot, gyűrődést, kisszekrényt, gatyát, minek? Te magad nyilatkozod ki sokszor a vágyadat a kritikai észrevételekre képeid alatt is... Akkor? Kell az olyan béna mint amit tudok, vagy nem kell? :) Ezt eldöntheted. :)

De még egy, ha már kinyitottad. Gondolkodtam rajta, és rájöttem, tényleg nem érdekel az alkotói szándék. Csak az érdekel, hogy mit kapok. És azt gondolom, minden alkotó becsapja önmagát, ha azt hiszi, hogy a nézőit érdekli a szándéka. Az a művészettörténészek&tsai asztala.

Egyszer felvettem már ezt a fonalat, tetszik a téma. Hajrá! :)

Azt érzem, itt is, és Zoli képénél is, hogy lényegtelen dolgokat nagyítasz fel, olvasol bele többet, mást, mint ami elég, vagy fontos. A szimbólumrendszer a fotónál ennél sokkal egyszerűbb. Ágy mellett van gatya, könyv, lehetne még papucs, ez ennyi, nem több, tehát oda nem teszünk ennél több rétegű dolgot. Azaz a könyv pl nem lehet ennél könyvebb, vagy hogy mondjam, mindegy, egy forma, amiből a jelolvasónak ebben a kultúrkörben tudnia kell, hogy könyv, aha, oké, megvan, megyünk tovább. Ha boncolgatjuk, miért ilyen, mi van a címlapon, miért az, akkor bemegyünk az erdőbe.

Az óra esetében azt írod, egyetemesebb dologról beszéltél, de épp ezt az egyetemességet nem hagyod annyiban, hiszen óra, az óra, mindegy, milyen, van és kész, miért van, mert hordja. Ez nem aktfotó, mondjuk az Áfám és Éva, ahol Évűn a karóra idegen, stílustörés. Ha, akkor ez a kép és ez a feladat épp az enteriőr meghagyásával a szocio iránya, és ha én pl csíkos pizsiben aludnék, akkor az lenne, ha bajuszkötővel, akkor meg az. Órával alszom. Persze, értem, hogy abban az értelemben idegen, ha ezt mint aktfotó értelmezzük, és nyilván ez az irány elvileg adott lehet, de csak elvileg. Hiszen az alkotói szándékot nem lehet figyelmen kívül hagynia a nézőnek, ezt szoktam mondani más kép esetén is, nem oly régen is, hogy az oké, fényeld máshogy, tedd máshová, de alapvetően nem lehet egy szocióból aktot akarni, mert akkor minden más is felesleges, a szekrény, a textil a falon, a könyv, szóval akkor mindennek máshogy kéne lennie, de ha minden máshogy van, az másik kép.

Na, kíváncsian várom a többiek megoldásait, és István, igazából mivel épp az a terv része, hogy a szakkör, a leckék is legyenek fontosak, szóval megoldhatnád ezt a feladatot te is, a szakkörbe is.

A könyv nem zavar, csak nem értettem, mert valami fura szimbólumos jegyzetnek tűnt, nem könyvnek. De már látom :) Te ismered amúgy, neked természetes. A zavar az átlapolt pózokban van, olvastad miért. Szeritnem elég lett volna a kitakart, betakart állapot is (iylen hosszúexpóval csináltam az üvegekről én is annakidején "szellemképes" fotót, tehát ez oké, értem.) Értem azt is, hogy mozogsz az ágyban. És értem azt is, hogy órával alszol, erre mondtam, hogy lehet, hogy dokumentálod vele az állapotodat, de idegennek érzem oda sok szempontból.

Tudom amúgy miért használják ilyenkor is az okosórákat, a kisebb gyerek is használta nálunk egy ideig, aztán rájött, hogy nem stresszeli magát előre azzal, hogy milyen jó minőségben fog aludni :) Tehát nem arról van szó, hogy ne érteném a valós okát e trendnek, és miért van ott, hanem ennél egy egyetemesebb képi értelmezésről beszéltem.

Nem. Ez egy darab 10 másodperces felvétel. Két pózt tartottam ki hosszabban, egy hanyattfekvőt, betakarva, és egy oldalamra fordultat. Így szoktam aludni, legalábbis elaludni tuti. Óra mindig van rajtam, hogy ha felriadok, tudjam, mennyi az idő, kelni kell, vagy visszaaludni. Az órát sose veszem le, ráadásul mivel az alvásom is méri. A füzetecske egy könyv. Épp ezt olvasom. Így történik ez, nem máshogy, szóval bevallom, nem nagyon értem a zavart, főleg nem, mi gondod a könyvvel.

Ez is gondolom dupla vagy tripla expó. A láb pozitúráján nem változtattam volna, az most zavaros kicsit így, és kicsit olyan (bocs a hasonlatárt) ebihallá változtat, van két felhúzott lába, meg egy nyújtott.
Az órával lehet hogy a valóságot dokumentálod, de nekem tök idegen ide.
Érdekes még a szimbólumos füzetecske, de nem értem mit jelent, pedig jelent, mert erős a jelenléte.
Szóval ez a fotó technikailag nagyon megvan, tartalmilag esztétikailag kicsit zavaros nekem.