Utómunka a kulcs mindenhez, és itt most az a baj, hogy nem oda vagyunk fókuszálva, ami a lényeg. Ez portré esetén a szem. Általában, persze. Minden csak ezzel kontextusban értelmezhető. Vagyis a cigi is. De most a szem árnyékban van. A kompozícióról nem beszélek, mert a kép, amit beteszek ide, az szerintem elég jól megmutatja, hogy ha a szem jobban van exponálva (és mondom, ez csak utómunka kérdése, hogy akár egy rosszul exponált képnél is működőképesebb legyen), akkor kihozza a kép a hibáit is.

A fotó belemenvén a régebbi, Függőség c. feladványomba, kis visszakacsintás, igaz, a mostanival bőven párhuzamban van. Ül a megoldás, és mint portré, nekem is, mint Istvánnak, tetszik. Egyedüli, amit én csináltam volna másképp, hogy nálam a cigi hegye lett volna fókuszban, és egy szűkebb rekesszel relatíve az arc is kivehető lett volna. (de ez nem biztos, lehet hogy ez csak a fejemben él és a gyakorlat mást mutatna) De ez ugye én vagyok.
Remek hogy látszik a tekintet, szerves része a képnek. Köszönöm Mariann!

Nem tudom miről tehetsz, de nekem ez a fotó egészen bejön. Jobboldalon a szembe belevágáson gondolkodom csak el, de amúgy az egyik legőszintébb, legközvetlenebb portréd, úgy érzem. Tetszik.